Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

kérdés nemzetközi oldalát tisztázza, hogy preaventive járjon el. Többet ezen rendszabályokra nézve, melyeket a kormány kell hogy tegyen, a mi részünkről nem mondhatok, mert az egyenesen az ő feladata, azért foglalja el azon bársony székeket. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva fentartva magamnak, hogy a vita folyamában ne talán felmerülendő oly elvek vagy esetleg nézetek ellen az úgyis számomra biztosított zárszóban reflectálni fogok, ajánlom az ellenindítványt a t. háznak elfogadásra. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 23. Az oroszországi zsidók betelepítéséről II. 1882. június 9. KN. 1881—1884. VI. 288—292. ... [289] A t. ministerelnök urnák első felszólalása arról vádol engem, a ki csekély tehetségem szerint, a függetlenségi párt nevében szólottam, hogy a faji és felekezeti ellenszenv uralkodik rajtunk; azt mondja, hogy az én beszédem izgató nyilatkozatot tartalmazott volna De hiszen t. képviselőház, én beszédem bevezető részében azt mondottam, hogy én inkább eltűröm a humanisticus dolgokban a legtulzóbb idealismus vádját, sem hogy magamra venném az intolerantia vádját. Én ezt határozottan elutasítom. ... [290] Azzal lettem vádolva, hogy én az orthodoxok magyarosodását tagadom, hogy én az orthodoxokat, mint külön vallásfelekezetet a többi zsidóságtól elválasztom, hogy én ezeket, mint a nemzet ellenségeit mutatom be. Hát t. ház, én szeretném megbolygatni azt a sírt, mely ott BalatonFüreden van felhatolva s szeretném ide idézni Molnár Aladárt, a ki abban a vitában, mely itt az iskola-alapról szólt, okmányilag, azzal a lelkiismeretességgel, mely annak a férfiúnak tulajdona volt, kimutatta, hogy csakugyan vannak a zsidóságban nemzetellenes áramlatok, hogy némelyek csakugyan nem akarják magukat a nemzettel azonosítani. És mikor én beszédemben kifejeztem azt, hogy én nem kívánom, hogy ez az elem új, idegen, vele egy vallás-alapon, egy ethicai-alapon álló elemekkel szaporittassék, akkor én csupán azt akartam kifejezni, hogy a már haladó elem munkáját megnehezíteni nem okos és nem helyes politika. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert én tisztán látok ebben a dologban, hogy a zsidóságnak voltaképeni társadalmi emancipátiója, nem főkép a keresztények beavatkozásától függ, hanem eminenter a zsidóság feladata. Igen, ki merem mondani itt a parlamentben és vádolom az előrehaladott zsidóságot, kiváltkép annak leghatalmasabb részét, annak legvagyonosabb részét, hogy feladatának magaslatán nem áll. ... Hogy mit értek én az alatt az ethicailag egy alap alatt? Hiszen ezt látjuk minden nemzet történetében, minden nemzet társadalmi mozgalmában kifejezve. A magyar paraszt kunyhójából kimehet a gyermek az életbe, ha törekvő, ha van tehetsége, felviheti egész a ministeri bársonyszékig és ezen az egész pályán mindig fogjuk látni a typicus magyar embert. A zsidó gyermek, a mai zsidó gyermek, ha alantas helyzetből bármily magasra törekszik, azon az egész életpályán keresztül magyar embert mostanság még mutatni nem fog, hanem minden fokon ki lesznek benne fejezve minden tulajdonságok, melyeket még az idő rövidsége folytán, a nemelegyedés folytán nem vetkőzhetett le; látni fogjuk mindig, hogy itt még mindig zsidóval van dolgunk. Itt tehát a végkifejlődésben az idők folyamán oda akarok menni, hogy valósággal a zsidóság oda jusson, hogy csupán csak mint felekezet létezzék. És ekkor t. ház, felidéztetik ellenünk az a vád, hogy mi a vallásban egyszerre türelmetlenek kezdünk lenni, hogy még felekezetiséget idézünk fel és azt bolygatjuk. Senki sincs oly erősen meggyőződve bizonyos mesék iránt, bizonyos — nem találom a kellő kifejezést azoknak megbélyegzésére, a mik itt előhozattak — de egy dolgot nem lehet tagadni, hogy az alantabb zsidóság ma is a legnagyobb szigorúsággal hirdeti a tiszta és tisztátlan ember közötti különbséget. Ezt nem fogja megtagadhatni senki. A dolog jelenleg ugy van, hogy esetleg oly tömegeket fogadjon be a magyar társadalom, a vendégszerető és humánus nemzet, az, a mely különbséget nem tesz sem felekezetek, sem nemzetiség közt, melyek midőn ide belépnek, szerintük egy tisztátlan nemzet keretébe lépnek be. (Tetszés a szélső baloldalon.) ... [291] De t. ház, ha a minister és az előadó ur azt mondja: hisz nincsenek kényszerítve a községek arra, hogy a tömegeket befogadják s hogy ennek megadják a sanctiót a törvények is; hát hova fog fejlődni a dolog, ha a tömeg a község elé jő és bebocsáttatást kér? Mihez fognak folyamodni? Akkor önök kénytelenek lesznek, ha nem is