Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

és a bármilyen elnyomásnak: „... a nyomásnak is nemcsak csökkennie, de megsemmisülnie is kell". Természetesen lehet vitatkozni mai mértékkel Herman Ottó szemléletmódjáról, mert hisz felvetette, sőt szorgalmazta itt is és későbbi beszédeiben is azt, hogy mindkét népnek alkalmazkodnia kell a másikhoz. S ennek kapcsán a beköltözött zsidóságnak is alkalmazkodnia, sőt szokásaiban asszimilálódnia kellene. Az asszimiláció alatt azonban nem a megkeresztelkedést szorgalmazta, hanem csak bizonyos társadalmi reformokat, amelynek belülről kell fakadniuk: „Egyszerűen azért, mert a hol egy vallási meggyőződés van s ez oly erős és hatalmas, hogy egy népnek valóságos faj-jelleget tud kölcsönözni, egy egy idegen elemnek fellépése mindig a türelmetlenség, a propaganda csinálás szempontjából szokott megítéltetni" (KN. 1878—81. XI. 43—50). A nagy számmal bevándorló zsidóság társadalmi-gazdasági problémáira, később, még több alkalommal, más-más viszonylatban is visszatért. Herman Ottó politikusi aktivitására jellemző, hogy egy nap múlva, tehát 1880. március 12-én, ismét beszélt. Az évi kulturális költségvetés tárgyalása kapcsán a Szegeden felállítandó egyetem ügyét vetette fel [5]. Szeged egyik képviselője beszédét így kezdte: „T. ház" A szegedi egyetem ügye kerülvén először a t. ház elé, úgy érzem, hogy a most lezajlott vita után szavam a pusztában fog elhangzani." Ervelését így folytatta: „íme a legmagyarabb város, egy oly vidék központja, a melyen a magyarság a legtömörebben lakik együtt folyamodik a magyar képviselőházhoz, a magyar alkotmányos kormányhoz, hogy vegye észre ennek a vidéknek culturális érdekeit is." Megemlítette azt, hogy gyakran az ország nemzetiségei hamarabb kapnak kulturális támogatást mint a magyarság. Támogatja a „tanügyi decentralizátiot", rámutat arra, hogy Budapest nem magyar város: „A magyaros szellemet soha sem lehet megteremteni, oly helyeken a melyek magok is magyarosításra vannak szorítva. Valóságos, igazi magyar irodalmat nem lehet teremteni Budapesten sem, azért mert Budapest maga is rá szorul a magyarosításra." Válaszolt azoknak is, akik azt hangoztatták, hogy nincsenek meg a feltételek Budapest és Kolozsvár után a harmadik egyetem megalapítására: „A második, hogy a nép szellemével együtt fejlesztendő az intézet; a kölcsönös nyomás következtében, fejlődnék a magyar szellem a tudományban." Szóba hozta a pozsonyi egyetem megalapításának ügyét is, amelyet a kultuszminiszter vetett fel a pénzügyi bizottságban (KN. 1878—81.XI. 66—68). A földművelés-, ipar- és kereskedelmi tárca 1880. évi költségvetésének tárgyalásakor, 1880. április 9-én, több témával foglalkozó, terjedelmesnek is minősíthető beszédet mondott [6]. Felvetette egy önálló „kísérleti állomás" létesítését: „Ebben a passusban foglaltatik egyáltalában a kísérleti állomásoknak okvetlen szükségessége. És hiába kerestem áz idei budgetbe egy tételt, mely a kísérleti állomásokra ... a minő nélkül egy agricultúr államban, egyáltalában nem is létezhetik gazdaság." Csupán a keszthelyi gazdaságnak állított be a költségvetés 1000 forintot, akkor, amikor az osztrák költségvetés 400.000 forintot szerepeltet e tétel alatt, állította Herman Ottó. És pl. csupán „a festő ipar-ág számára sürgetnek kísérleti állomást 12.500 frtnyi dotatioval". Példaképpen megemlítette, hogy a magyar borkészlet 100.000 akóját azért nem tudták Svájcban „megkedveltetni, mert nincs elfogadható analysis; a svájci kereskedő csak azon bort veszi, amelynek vegyi alkatrészeit ismeri, mert ő az által alkalmazkodik a közönség szükségeihez és ízléséhez." A párizsi világkiállításra készült katalógus kiemeli Magyarország kiváló mezőgazdasági adottságait, de a főbb statisztikai adat közlésén túl konkrét,