Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

jövőre lehetetlenné tétessenek. Tehát a magyar közoktatásnak az őre maga szolgáltatta a leg­szebb bizonyítványt azon szakemberek részére, a kik ellen nekünk folytonosan alapos kifogá­sunk van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felhozta kivált a ministerelnök ur az ada­tok hitelességét és alaposságát. Midőn Ro­honczy képviselő ur először lépett fel, az volt a felelet: tessék concret eseteket és adatokat sze­rezni és azokkal előállani, akkor a vizsgálat be fog következni. Igen, t. ház, de nekünk tisztába kell jutni az iránt, hogy mi az a concret eset és adat, a melyet követelnek. Én egy ilyen concret esetet kívánok felhozni illustratiójául annak, hogy az ilyen ügyekben általában milyen lenne az eljárás. (Halljuk!) Nem elcsapott mérnökök, sem elbocsátott munkásoktól, hanem igen tisz­tességes emberek, sőt hatósági személyek szá­jából hallottam, hogy a szegedi szádfal körül milyen dolgok történtek a vállakozó javára. (Halljuk! Halljuk!) A szegedi szádfal tudvale­vőleg olyan alkotmány, mely czölöpök segítsé­gével, deszkával és töltéssel védelmezte meg a város intravillánjának bizonyos részét. A mun­ka akképen történt, hogy szerződés köttetett, mely szerint a vállalkozó tartozik a czölöpöket egymástól bizonyos távolságban leverni s meg volt szabva, hogy milyen hosszúak legyenek e czölöpök. Már most t. ház, azok, kik érdekelt­ségből figyelemmel kísérték a munkát, azt mondják, hogy világosan látták, hogy a czölö­pök nem verettek le kellő mélységre és hogy a mi a czölöpökből kiállott és hosszabb volt, mint lennie kellett volna, azt egyszerűen lefűré­szelték, fűtőfának eladták; a differentia az egész vállalatnál hozzávetőleg mintegy 80 ezer forint lehetett azon urak állítása szerint. (Moz­gás.) Ez ily formában előadva, természetesen sem concret eset, sem concret [373] adat az önök felfogása szerint; most, ha vádat akarnék emelni, le kellene mennem Szegedre, kiásat­nom a czölöpöket és összehasonlítanom a szer­ződéssel és kisütnöm azt, hogy mennyivel ke­vesebb mélységre verte le, mint kellett volna. Azt mondják, hogy ez egy képviselő állítása és semmiféle hatóság nem erősítette meg s a vége az lenne, hogyha én a ministerelnök urat és azokat, a kik a concret esetet így qualifikálják, meggyőzni akarnám, kénytelen volnék a czölö­pöket a szegedi szádfalról ide a ház asztalára letenni. (Derültség.) Az önök eljárására nézve, igen t. államtit­kár ur és igen t. közlekedési minister ur semmi sem jellemzőbb, mint a törvényjavaslat, melyet jelenleg a ház elé terjesztettek s mely a hydrog­raphiai intézetről szól. (Halljuk!) Akarnak felál­lítani egy hydrographiai intézetet, melyre — mel­lékesen jegyzem meg, — igen nagy szükség van, akarják specialiter a Tisza-völgy számára, megcsi­nálják a tervezetet, a nélkül, hogy csak keresnék is az alkalmat, hogy a meterologiai apparátust kapcsolatba hozzák a létező meteorológiai intézet­tel. Nem hallgatják ki a meteorológiai intézet igazgatóját, nem a vizmű-intézeti szaktanárokat, hanem intézkednek a ministerium kebelében és így, mint egyik fővárosi napilapban is olvasható volt, a kérdés leglényegesebb részére van a legke­vesebb súly fektetve. Milyen bizalma legyen az­tán a közönségnek az ilyen intézet iránt? hogy viseltethessünk bizalommal a munkálatok sike­re iránt a jövőben, mikor azt látjuk, hogy az alapfeltételekre nézve confusio uralkodik, vagy pedig a közönséges bureaucratikus eljárás sze­rint intéztetnek el a dolgok. És ehhez még mindaz a mi a házban az ér­dekeltségek s a szabályozási társulatok dolgá­ban mondatott, mindaz, mi a particularismus szempontjából mondatott, nem elég arra, hogy vele a Tisza szabályozását elérjük, mert az összes társulati rendszer, a mint ma van, semmi egyéb, csupán csak az érdekeknek egymással való szembeállása. Igenis, e társulatokat és ér­dekeltségeket a Tiszaszabályozás ügyére nézve ki lehetne használni, de hogy ez történjék, meg kellene először teremteni az egészséges alapot a folyószabályozásra nézve. Legelőször meg kellene ismerni, — mint a mult országgyűlésen is hangsúlyoztam — általánosságban a viz ház­tartását a magyar folyórendszerben. Midőn ez megvan, meg kellene ismerni a folyó status­quoját alapos felvételek alapján. Mert a mai Ti­sza nem a Vásárhelyi Tiszája többé, ez egy egé­szen új folyó és a mai Duna nem a Széchenyi Dunája többé, az egy egészen új folyó. A statu­quot megállapítva s mellette a viz gazdálkodását ismerve, lehet egy új alaptervet szerkeszteni, melyre a szabályozás alapíttassék s ekkor aztán elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, a mi emberileg tehető volt s ezentúl csak a legrendki­vülibb katastrophák fenyegethetnek minket. ... [374] Hiába mondják azt, hogy az állam épít a legdrágábban; igaz, de építsünk bármily drágán, el kell érnünk azt a czélt, hogy a Tisza-

Next

/
Thumbnails
Contents