Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nyét mindenkor készségesen alárendelem, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert én nem vagyok az, a kinek engemet szeretnek bemutatni, hogy ime, hisz ez a magyar nemzetet egyszerre oda akarja ragadni, a hol ő áll. Ó, méltóztassék az elhinni, vagyunk mi is gyakorlati politikusok, de nem vagyunk olyan gyakorlati politikusok, hogy mi csak magunknak egy szép exisitentiát, fényt és dicsőséget akarunk szerezni, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) hanem mi azt akarjuk, hogy Magyarország legyen Magyarország, én mondom a Jókai Mór ur szavaival, hanem a magam értelmében. (Derültség és tetszés a szélső balon.) Ezek után t. ház nem marad egyéb hátra, csak azt kinyilatkoztatnom, (Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy én a magam részéről az én eszményemnek az önálló független Magyarországot tartom, annak kivívásáért küzdeni akarok. Ebben a mostani rendszerben, bárhogyan variálják azt, biztosítékot nem látok s addig, mig annak az alapelvei elseperve nincsenek, az igazi czél elérésére gondolni sem lehet, én az igazi czélt ezen uton elérhetőnek nem találom annál kevésbé, mert a legnagyobb mester, a tapasztalás, 14 esztendő alatt arra tanított, hogy az ezen alapon ily formában teljességgel lehetetlen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát minthogy az én eszményem Magyarország, minthogy én az önök intézményeiben, melyek hamis alapelvekre fektetve, vonatkozzanak bár a hatalmi dolgokra vagy a közigazgatási kérdésre, sőt még a társadalmi kérdésre is, a mint a Veres Kereszt maga is megmutatja, azt fel nem találjuk: én mindaddig, mig ezen rendszer fennáll, annak más, mint határozott ellensége lenni nem tudok. (Helyeslés! a szélső baloldalon.) És kinyilakoztatom végül azt is, hogy, miután én, mióta képviselő vagyok, több budget-tárgyalásban vettem részt és csak azt tapasztaltam, hogy fictiv deficitek kerülnek Magyarország törvényhozása elé, hogy beharangoztatnak a kormány sajtója által a kis deficitek jókor, melyeket kissé magasabbra emel föl a minister ur, mikor exposéját tartja itt és melyek egészen mások akkor, mikor zárszámadásban mutattatnak ki: a solid, reális bázist tehát nem látván, a kormány iránt sem lehetek semminemű bizalommal és a budgetet egyszerűen megtagadom. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés nyilatkozatok a szélső baloldalon.) 1881—84. 4. Egy személyes megjegyzés 1882. január 20. 1881—1884. II. 152. [152] Személyes kérdésben s nincs több mint 10 szavam. (Halljuk!) Ivánka Imre t. képviselő ur utolsó mondata az ő oldalának tapsait szólította ki. Erre nézve megjegyzem neki a következőt: Én azért nem nősültem meg, (Halljuk!) mert én részemről, mint múzeumi tisztviselő, egyszersmint állami tisztviselő voltam és az önök rendszere nekem sohasem adta meg azt a kellő alapot, a melyen családot alapíthattam volna. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltás: Hatszáz forint! Derültség.) 1881—84. 5. A hadmentességi adó ügyében 1882. január 23. KN. 1881—1884. II. 208—209. ... [209] Én, távol voltam attól, amit Irányi igen t. barátom mintegy szavaimba fektetett, mintha én a jótékonyság bármily formáját rossznak, kártékonynak nyilvánítottam volna. Én kiváltképen a veres kereszt egylet tekintetében egy bizonyos intentiót kárhoztattam. Az én igen t. barátom megfeledkezik egy fontos dologról. Ha ő a sajtó nyilatkozatait figyelemmel kiséri, tapasztalni fogja, hogy ma Magyarországon a jótékony nőegyletek egymás után a vörös kereszt egylet fiókjává alakulnak, a mi szerintem nem jelenthet mást, mint azt, hogy azon csekély jótékonyságot is, a mit eddig a köznyomor közvetlen enyhítésére fordítottak, majd adandó esetben a háború sebesültjeinek segélyezésére fogják azt is fordítani, mit eddig bis dat qui cito dat elvénél fogva az ország szegényei és nyomomltjai helyzetének enyhítésére fordítottak. Tehát szerintem a jótékonyság e neme is azt jelenti, si vis pacem, para bellum. És igen t. barátom Irányi Dániel értelmében ezen jótékonyság épen az, a mi a háború számára a felgyüjtendő puskapor. (Zaj. Ellentmondások.) A mi a hadmentességi adót illeti, én a katona és polgár közti különbséget csak a fegyverviselésben találom; mert a munkás ember az ő