Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

A mikor társadalmi intézményeink és az államok szervezete csak az, hogy a trónok szuronyokon állnak fenn, a mikor a koronás főknek joguk van a népek világos akarata ellen az emberiség megbélyegzésével 100,000-ket hurczolni a csatamezőre, hogy Plevna, Solferino és Francziaország csatamezőin milliók hulljanak el azért, mert azt sem tudták miért: akkor vetkőztessünk mi ki a politikai jellegből olyan cselekményt, a mely csak hasonló eszközökkel való visszatorlás. (Ugy van! a szélső balon) ... Én t. ház, a közel multből csak egy esetet akarok felhozni. A t. Képviselőház jól tudja, mik történtek legutóbb Oroszországban. No hát, t. képviselőház, azt halljuk a társadalomban mindenütt, a hol ezeket a ferde intézményeket még most is a dicsőség fényében mutogatják be, hogy iszonyatos az a süllyedés, melyet az orosz nihilismus feltüntet. Igaz, iszonyatosak ezek a katastrophák; de az is igaz, hogy ezeknek a katastropháknak az előkészítői soha nem voltak nihilisták, ezeknek az előkészítője az a rosz kormányzat, mely az igazságtalanságon alapszik. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ez növeli a népek szivében a magot, ez teremti a nihilistákat és az, a mi utóbb kitör, az csak következmény; okozói azok, a kik a magaslaton ülnek és a kik hitvány, rosz gazdálkodást folytatnak a népek java ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbról; Tárgyhoz!) Midőn a moszkvai attentatum történt, tanúi voltunk, hogy annak a szerzője a nyugatnak egy előkelő államába menekült és hogy ott diplomátiai közbelépések történtek, de ott előrehaladtak az emberek annyira az elvek dolgában, hogy azt mondták; Mi nem avatkozunk annak a dolognak az elbírálásába, a mely köztetek fennforog, hanem mi fenntartjuk a menedékjog szentségét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De én, t. képviselőház, ezt még azért sem pártolom, mert mindaddig, a mig az államokban, azok sorsának intézésében nem az határoz, hogy a képesség vezesse az ügyeket, hanem az a születés véletlenjére van bizva; a midőn igenis megtörténhetik egy igen kitűnő, jó, humánus király után következzék egy zsarnok, egy néplenyügöző; addig én sohasem fogom megvonni az emberiségtől az egyedüli módot, hogy azt a nyakáról lerázhassa. (Ugy van! Helyes! a szélső baloldalon) Ezen szavakért én magam vállalok felelősséget, ez az én saját nézetem kifejezése, melyre nézve solidaritást nem kivánok sem pártomtól, sem senkitől. A magam nevében visszautasítom a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon). 1881—84. 2. Interpelláció a szinházak tűzbiztonsága tárgyában 1881. december 10. 1881—1884. I. 315—316. [315] T. képviselőház! (Halljuk!) A midőn a színházaink tűzbiztonsága tekintetében a belügyminister úrhoz egy interpellátiót szándékozom intézni, nem tehetem anélkül, hogy kifejezést ne adjak azon nagy részvétnek, melyet a legközelebb Bécsben történt iszonyatos katasztrófa minden érző kebelben felkeltett és azt hiszem, hogy a t. ház minden tagja osztozkodik e részvétben. De mondom, engem nem ez indított interpellation! megtételére, hanem indított az, hogy szemben e katasztrófákkal, bizonyára mindenki szükségét látja annak, hogy saját színházaink biztonsága, különösen pedig a színházakat látogató közönség életbiztonsága tekintetében most megtörténjék és megtétessék mindaz, a mi a katasztrófák ellen biztonságot nyújthat. Igen jól tudom, t. ház, hogy már a nizzai eset alkalmával közbiztonsági lag magvizsgáltattak színházaink, sőt azt is jól tudom, hogy a bécsi katasztrófa hatása alatt már most is bizottságok küldettek ki a hatóság részéről azon megbízatással, hogy felülvizsgálják, vájjon az elrendelt javítások és intézkedések megtörténtek-e? De t. ház, engem ezen bizottságoknak sem munkálata, sem eljárása meg nem nyugtathat, nem azért, mintha szakértelmükben nem bíznám, hanem mert ezen bizottságok kellőleg szervezve nincsenek, nem vonattak be ugyanis oly szakférfiak, a kiket ott nélkülözni nem lehet, mert t. ház, ha a szinházak biztonsága tekintetében csupán csak arra szorítkoznánk, hogy ott a gázvilágítás és vízvezeték dolgában bizonyos központi csapok alkalmaztassanak, melyek feladata, hogy vész perczében akár az oltás, akár a világítás fenmaradása a menekülés szempontjából biztosíttassák: tudni kell azt is, hogy midőn ily katasztrófák előállanak, ritkán találkozik azon férfiú, ki megtartsa hidegvérét, hogy az a rendszabályokat végrehajtassa.