Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

semmi baj; a harmadik szakember azonban előbbieknek nyomába jutva, constatálja, hogy dehogy veszett el a phyloxera, hiszen már az első tőkénél is ott volt, a melyet megvizsgált. Mi ennek a következménye? Nem gúny, a mit én itt mondani akarok, se nem kicsinylés, hanem a gazdaközönség alapos ismerése. Ha kiküldünk egy alapos szakismerőt, a ki azt mondja, hogy van phylloxera; azután egy másodikat, a ki azt mondja, hogy elpusztult; a harmadik meg azt állítja, hogy bizony nem pusztult el; ennek egyszerű következménye az, hogy az emberek azt mondják; „Micsoda szakemberek ezek? Hiszen ellent mondanak egymásnak!" Méltóztassék aztán komoly embereket oda küldeni és a dolog természetében rejlik, hogy semmi támogatásban nem részesülnek, sőt gúnytárgyává tétetnek és egyátalában jól intézkedni képtelenek. Felhoztam t. képviselőház, hogy az igen t. minister ur olyan intézkedéseket is tett, a melyek homlokegyenest ellenkeztek a létezett phylloxera-bizottság határozataival. Egyik nevezetes határozata a phylloxera-bizottságnak az volt, hogy a szénkénegetés csupán csak kis területeken hajtandó végre, e kis területeket egy negyed, legfölebb egy fél holdra szabta meg. A bizottság igen correctül cselekedett, mert feltehető, hogy az inficiálást szükséglő területen a baj még nem a régi, tehát még nem terjedt el szerteszéjjel és így ott ily rendszabályoknak, ha nem is gyökeres sikere, de valami sikere lehet. Világosan emlékszem, hogy éppen midőn ez határozatba ment, kérdést intézett a minister ur, a ki személyes jelenlétével tisztelte meg a bizottságot, hogy Szendrőről mint vélekedik a bizottság. Szendrőre nézve kimondatott, hogy mivel ott az inficiálás 60 holdra terjed, ott a kénegezés egyátalában nem ajánlható. Szendrő tehát aZon nagy inficiált helyekhez sorakoztatott, melyekre nézve fenntartotta a bizottság, hogy tovább tanácskozik; sőt jónak találta, hogy még az akadémia is az ügy érdekébe vonassék be. Azonban, a midőn az igen t. minister ur itt az ő jelenlétében számos egyes irtási esetet elősorol, Szendrőről egyátalában nem szól semmit, pedig az kétségen kivül való dolog, hogy Szendrőn, — habár a szakértő bizottság ellene volt, mégis nagy mennyiségű szénkéreg szállíttatott, — az irtás foganatosíttatott és az eljárás eredményre még sem vezetett. Egy másik dolog, a mely szintén nem volt a phylloxera-bizottság határozata folytán végrehajtva, az úgynevezett tótfalusi eset. Az igen t. minister ur nagy szegénységi bizonyítványt vélt kiállítani a magyar tudományosságnak, a midőn a budapesti egyetem és műegyetem vegyészeit figyelembe véve, Tótújfaluban kátrány keverékkel tétetett kísérletet phylloxera kiirtására, a melyre nézve szakértője bejelentette néhány nap múlva, hogy bizony nincs annak semmi haszna, mert a phylloxera — ezen kitétellel élt — teljes kényelemmel sétál a kátrány tetején. De hát mi történt? A phylloxera-bizottság kihallgatása nélkül, hajói vagyok informálva, a borászti kormánybiztos ur által, a kit én különben nagyon tisztelek s a borászatban nagy auctoritásnak ismerek, de phylloxera-ügyben szakértőnek még sem ismerhettem el, a községnek 40 hordó kátrányt juttatott és a község tulajdonképpen ma sem tudja, hogy a drága folyadékkal voltaképpen mit csináljon. Ezek volnának tehát nem mind, hanem ugy a java intézkedések, a melyek az ország borászatának megmentésére történtek. Vannak a minister ur intézkedései között olyanok is, a melyek helyesek ma, de még helyesebbek lettek volna ezelőtt 3—-4 esztendővel. 189 Ez vonatkozik a kisérleti állomásokra, a melyekre okvetlenül nagy szükség van. Hogy az e körüli eljárást a t. ház megismerje, egész röviden elmondom, hogy az akkori bizottság, áthatva az ügy fontosságától, privát szorgalomból összeült és azon kisérleti állomásoknak költségvetését 24 óra alatt elkészítette s benyújtotta. A dolog mult, az idő mult. A kormány azonban késett s nem történt semmi. Eljött a tavasz. Elmúlt a tavasz, s minthogy sz. János napkor nem lehet szőlőkisérleteket kezdeni, egy teljes esztendő veszett el ezen ügyre nézve. Az igen t. minister ur egyetlen megjegyzése az volt, hogy ő rendkívül sajnálja ezen eseményt, azonban azon egyén, ki ezen dologgal meg volt bizva, gyönge emlékező tehetséggel van megáldva. (Lükő Géza (közbeszól): Phylloxera van a fejében!) Nem egyszer hallottam a szemrehányást, hogy felfogásom rideg, hogy nincs humanitási érzékem; én ezennel kifejezem azt; hogy bármely ministeriumnál vannak hivatalnokok, kik maguknak érdemeket szereztek, de természeti hibákban szenvednek, a melyet ők aquirálnak, talán túlságos nagy és terhes munkálkodások által, én a legszivesebben megszavazom erdemök elismeréséül a nyugdíjat, sőt kész vagyok hozzájárulni, hogy még magasabb nyugdíj is