Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

foglalkozunk, kell kimenni a külföldre; a munka maga és a szerző neve még nem bizonyíték, hogy a munka a magyar szellem productuma; egyáltalán minden eredménynek, melyet e téren az általános tudomány számára elértünk és külföldre kivisszük, annak okvetlen szüksége van a magyar czimre és a magyar intézet czimére, mert ez az, a mi a külföld előtt bizonyítja, hogy Magyarországon foglalkoznak a tudományokkal és hogy ott fölszerelt tudományos intézetek vannak, tehát művelődés is van. Hivatkozom az archeológiai congressusra, mely Budapesten tartatott és melynek révén mindazok, a kik ma Magyaroszágon régészettel foglalkoznak, contactusba léptek a külföld legelőkelőbb szakembereivel. A múzeum illető osztályai jelenleg két önálló folyóiratot adnak ki, ugy a könyvtár és a természetiek tára és e réven már constatálható ma is, hogy a mit azelőtt csak kerülő utakon és utánjárással birtunk elérni, hogy ti. a magyar szakemberek által ismertetett tények, vagy eszközök felfedezések bejussanak a külföldi irodalomba is, most már önmagától történik, minthogy a múzeum közegei mindezen körökben elterjednek. Az intézetnek egyetlen hibája van, az hogy ti. nincs véglegesen szervezve. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a roszakarat sem tudna senkit sem okozni azért, hogy az intézet ma még nincs szervezve. Nem okozható senki, sem ezért mert, mint bátorkodtam kimutatni, egyik osztály a másikból fejlődött és hosszú időre volt szükség mig az intézet azon osztályokra felosztható volt, melyek a múzeum modem fogalmához egyáltalán tartoznak. A szervezetlenség eclatans példája az, hogy az igazgató, tehát az intézet vezetője kap 2100 frtot, az aligazgató pedig, tehát az igazgatónak alárendeltje 2500 frtot kap, tehát 400 frttal többet. Ez ugy történt, hogy az igazgató fizetése 1830-ban sistemisáltatott, az igazgatói őré az aligazgatóé pedig az ujabb alkotmányos aerában. A tisztviselők az ország tisztviselőinek statusába beosztva nincsenek; nyugdíj tekintetében nem tudják, hova tartoznak. A kezelési és ügyviteli dolgok nélkülöznek minden szabályzatot, mert a meglévők tökéletesen elavultak. Létezik két szabályzat. Az egyik az melyet gr. Széchényi Ferencz fundationalis levele foglal magában, mely azonban csupán a könyvtárra vonatkozik. A másik 1818ból való, melyet boldogult József nádor készittetett s mely szintén elavult, időközben nem kevesebb mint négy osztály állíttatott fel. Ezen állapot mindaddig, mig az intézetnek Pulszky Ferencz az igazgatója nem olyan egészen tűrhetetlen. De reménytelen, hogy a t. ház be fogja látni, hogy egy nemzeti közművelődési intézet, mely ma már osztályai és működése szerint kifejlődött, államinak neveztethetik, a végleges szervezetet nem nélkülözheti. [191] Nem nélkülözheti annál kevésbé, mert tényleg a jelenlegi vezetés mellett is tapasztaltunk inconsequentiákat, tapasztaljuk annyiban, hogy az igazgató kénytelen a dologi kiadásokra szánt összegéből elvonni bizonyos összegeket és más célra fordítani, melyek nem dologiak de a melyeket elhanyagolni nem szabad. Vonatkozik különösen egy része arra — sat. ház figyelmét itt felhívom — hogy a magyar nemzeti múzeumban tudományosan képzett tudománynyal mégpedig eredményesen foglalkozó egyének, a kiknek működése nem csak az országnak, nem csak az egyleti életnek, nem csak a tudományos académiának, hanem e körökök túl, a külföldön representálja azt, a mit e téren tenni képesek vagyunk, ezek oly nyomasztó és alárendelt helyzetben vannak az anyagiak tekintetében, hogy ha nem látnák az összeget a budgetben, nyugot-európai művelt ember elhinni nem tudná. Ezen emberek évi 600 frt fizetés mellett művelik a magyar tudomány egyes szakmáit. Ennek illustrálására csak egyet hozok fel. Midőn magam mint a múzeum segédőre, 600 frtra voltam szorítva, midőn nem volt módomban keresetemet szaporítani, valahányszor beteg voltam, az orvos véleménye mindig az volt, hogy az alap ok a rosz táplálkozás és egészségtelen lakás. Ezen állapotokon segítendő az igen t. minister ur, az igazgatóval egyetértve megengedte, hogy ezen embereknek évenkint 200 frt pótlék adassék. Ez is elismerésre méltó tett volt, azonban megjegyzem, hogy nehezére esik a tudományokkal foglalkozó és kötelességét híven teljesítő embernek, hogy csak mint pótlékot huzza azt, a mire teljes igénye volna. A baj annál nagyobb, miután ez a pótlék, a mely adatik, a dologi kiadások rovására történik és ekként a dologi kiadások csökkenvén az intézet, az intézet működésében is meg van akasztva. Mindezen körülményeknél fogva, t. ház, — hozzátéve még azt, hogy ez intézet a közbiztonsági szempontból némileg el van hanyagolva, nem az igazgató részéről, hanem inkább Budapest főváros, illetőleg az állam részéről, a