Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

(Halljuk!) constatálom azt, hogy valahányszor egy kérdés felmerült, a hol szakvélemény, illetőleg kísérlet volna helyén, a ministerium szokott folyamodni legelőször az ő házi szakembereihez, második sorban bizonyos szakemberekhez, a kik nem háziak. A házi szakemberek alatt azokat értem, kikről a pénzügyi bizottságban ezelőtt három esztendővel kimutattam, hogy bizonyos félelem uralkodik rajtok, valahányszor véleményt kell valamely tárgyban nyilvánitaniok és pedig csak azért, mert véletlenül egy osztálytanácsos ur, ki ugyan igen derék ember, de a dologhoz nem ért, ezt nem óhajtja. (Derültség balfelől.) Neki vannak bizonyos különös ideái és ő bizonyos dologba szerelmes. Már magába véve az, hogy azon szakemberek, azon gazdasági akadémiának tanárai, mely a mezőgazdaságnak kisérleti terét egyáltalában nélkülözi, — mondom — már magában véve ez is nevezetes tény, hogy 355 ezen tanár urak hivatnak fel véleményadásra. Elmondtam már azt is, miként. Ugyanis azon szakemberek, kik nem háziak, később értesülvén a dolgokról, hol a sajtó utján, hol a tudomány terén, megtámadják a házi szakemberek véleményét, ezen ministerium igyekszik a nem házi szakembereket is bevonni. Magam is azok egyike vagyok, ki a phylloxera-kérdésben bevonattam a tárgyalásokba. Ezen íünctio azután az akadémiai tanárokat elvonja tanári kötelességöktől és azért ezen apparátustól, mely csak nagyon csekély mértékben járulhat a tárgy felvilágosításához, sokat várnunk egyáltalában nem lehet. Oly kérdéseknél, melyek megoldására más államok külön álló szerves testekkel szoktak bimi, a melyek egyéb feladatuk nincsen. Az igen tisztelt minister ur tegnap, határtalan meglepetésemre, igen ékes felszólalásában többek között a phylloxera kérdést illetőleg, a bizottság működsében a bokros teendőket sorolta fel, minek folytán általában igen keveset tehet más dolgokban. T. ház! Bátor leszek, talán egy kissé humoristice is, ezen phylloxera dolgot az ő történelmi fejlődésében tárgyalni. (Halljuk!) A phylloxera kérdés Magyarországon két főkorszakra és több alkorszakra oszlik. A főkorszakok neve Trefort Ágoston és Kemény Gábor. Az alkorszakok szerint való felosztás a következő. Legelőször volt az úgynevezett vörös kukorica-idény. Akkor az összes bizottság bele volt szeretve abba, hogy a szőlősorok közé veres kukoricát kell plántálni, mert a phylloxera rámegy és ott meghízik. Ez tehát a sertéshizlalásnak a phylloxerára való átültetése volt. (Derültség!) Résztvettek a bizottságban szakemberek közül, Jekefalussy ministeri tanácsos és több igen kiváló phylloxera szakember, (Derültség.) kik azonban inkább csak a társadalom phylloxeráival vannak elfoglalva, ha ugyan vannak ilyenek. Én, ki akkor ellenvéleményt képeztem, minthogy a magyar-óvári gazdasági tanintézet ministeri házi szakerői, a többiekhez csatlakoztak, természetesen leszavaztattam. Ezzel letelt ez a korszak és végződött a pancsovai irtással, a mi az országnak 80,000 frtjába került és a melyre nézve elrendelt vizsgálat eredményét, még mai napig sem látjuk a ház asztalán, noha meg volt igérve és meg is sürgetve. De megyek tovább tisztelt ház. A második korszak az úgynevezett asphalt korszak. Az a magasabb bölcsesség és szakképzettség, mely némelyekben van, azt találta, hogy talán legjobb lesz, ha az illető szőllőterületet hermetice elzárják. Egyáltalában valamit hermetice elzárni, igen relativ fogalom; absulut vacuum nincs, ezt a physica mondja. A ki ezen rovar respiratióját ismeri tudja, mily csekély mennyiségű levegővel éri be, tehát a talaj határozott elzárása teljesen lehetetlen. Csatlakozott ezen korszakhoz az úgynevezett dohánylé-korszak és csatlakozott hozzá némi részben még az a régibb német theoria, ti. a meszes korszak, midőn azt mondták, hogy midőn valamely terület meg van szállva phylloxera által, a talajt egy lábnyi magasságra mésszel kell behinteni. Magánbeszélgetésben, szóba kerülvén, csak arra utaltam, hogy akkor okvetlenül szüksséges volna, hogy a Mátra meszes hegyeit mészszé égessük és a meszet azután a Hegyaljára, minthogy az trachyt-terül et, ráborítsuk. (Derültség.) Ez azonban akkora költséget okozott volna, hogy erre már nem vállalkoztak sehogy sem. T.ház! Négy évi küzdelem után, a phylloxera-kérdés ott áll ma, a hol állt ezelőtt négy évvel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt tiszta lekiismerettel mondhatom, mert a négy évvel ezelőtti 80 ezer fitos irtásban végződött. Most kezdődik egy még meg nem határozható összegű újabb irtás. A tanácskozások e körül ma folynak, de oly lassúsággal, melynek hogy én, ki nem vagyok ugyan annyira elfoglalva, mint egy minister, de mégis lehetőleg szoktam tevékenységet