Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK

az év nagy részében ott háltak a gazdafiúk is -, de a családok többsége befogadta a szolgalegényeket. Ruházatukról a gazdaasszony gondoskodott, a munkában a gazda adta az utasításokat, gyakran vele együtt dolgozott a fiatal szolgalegény is. A szorgalmas, becsületes legényt a gazdája is megbecsülte: igyekezett jól tartani, ünnepekkor pár nap szabadságra hazaengedte, ha néha szórakozni ment a legény a bálba, korcsmába, akkor pár koronát dugott a zsebébe. Tanulságos újra idéznem a már említett abarai adatközlőmet: „Szloposki Mátyásnak hívták ezt a fiút. 16 éves volt, jól megtermett fiú. Nem tudott magyarul egy szót se. Oszt a szomszédba beszegődött... No, de a szomszéd elég sóher volt, úgyhogy a szomszéd sose vacsorált vele. Odaadták neki estére, bocsánatot kérek, a törtkrumplit, krumplidzsámiskát, vagy hajas krumplit, aludtejet, vagy tudom is én, ilyet, de ennek mindig így volt a vacsorája estére... Szomszédba' laktunk, én meg olyan gyerek vótam, a nagyapám meg má ugye hetven éves vót. Hát a nagyapámmal ott álltunk, oszt átkiabált oda nálunk nagyapámnak, már ruszinul, hogy azt mondja ő elgyönne nálunk szógálni. Hát, azt mondja neki nagyapám, hogy te ott vagy mán, Végső Jánosnak hívták a szomszédot. No, de oszt eljött nálunk az este. Hát látta, hogy mink ott vacsoráltunk, akkor nálunk szóga nem volt... Nahát, valamilyen kacsasült vót vagy valamilyen kacsatepertő, valami ilyesféle, meg vót hozzá krumpi, olyan paprikáskrumpli, no. Hát osztán nagyanyám, még akkor élt, jó gazdasszony vót, hát mondja neki: - Fiam, gyere, osztán vacsorálj! Hát a fiú nem sokat teketóriázott - mutatta neki, hogy megyén ő, de azért megértette, no. Megvacsorált, minden. A nagyapám meg hozott bort, szokott Újhelybe elmenni hozni bort, hordócskával, vót kishordó, meg pálinka. Hát utána még adott neki egy pohárka bort is. Úgy megkedveltem! Másnap egyszer jön, reggeli után, már hozta a tuhocská]át, ilyen fehér tarisznya volt, szőtt tarisznya, abba vót neki a holmi, meg egy fehér guba vót rajta, jön oda. Mindjárt mondja, csak annyit tudott magyarul: — Bácsi, - azt mondja -, fogom szógálni, itt. Nahát, jól van, letette a tarisznyáját, ottmaradt nálunk, Úgyhogy aztán húsvétra felöltöztette nagyapám meg nagyanyám, rendesen úgy, mint ahogy nálunk szokás: csizma, bricsesznadrág, fehér ing, vasalt ing, nyakkendő, minden. Kapott 10 napi szabadságot, 10 napi szabadságot húsvétra. No, azt mondja nekem nagyapám, hogy - mán végeztünk kint az ólba, én mint gyerek segítettem ott neki , azt mondja nekem, hogy: - Fiam, ez a fiú nem gyön vissza többet soha. Elvitte a szép ruhát. Egyebet nem vitt, csak úgy felöltözött ünneplősön, kapott mán zsebpénzt. Úgyhogy nagyapám nem is számolta neki azt a zsebpénzt... Azt mondta, hogy szegény fiú, hát most hogy csonkítsam meg a bérét, azt mondja, hát legyen neki. Letelt a 10 nap, kérem szépen, egyszer jött a fiú estére. Vajáni állomásról jött gyalog, mer odáig jött a vonat, onnan kellett neki jönni gyalog, az 9 kilométer ide hozzánk." A nyelvi kommunikáció nehézkes volt, bár a közvetítő szlovák nyelv segítségével megértették egymást. A fiatal fiúk többsége azonban hamar megtanulta az alapvető érintkezés kifejezéseit, ha törte is a nyelvet. (A magyarok ma is emlegetik, hogy a ruszinok gazdónak szóllították a gazdát.) Ha a gazdának is volt a szolgához hasonló korú fia, akkor könnyebb volt a ruszin legény beilleszkedése: a gazdafiúval eljárt a faluba. Az egyes falvak népe sem egyformán viszonyult a szolgalegényekhez: volt, ahol nem fogadták be őket, s még a korcsmába sem szívesen vették a látogatását, máshol barátkoztak a korabeli fiúkkal, s eljártak a bálokba is, felkérhették a helybeli szegényebb lányokat. Volt, amelyiknek szeretője is akadt. Mindezek befolyásolták a legény visszatérését, akár letelepedését a faluban. A jobb házaknál a szolgalegény együtt ünnepelt a háziakkal. Vasárnap többségük templomba járt: ha nem volt görög katolikus templom, akkor a római katolikus vagy akár a református gyülekezet istentiszteletére ment el. De az azonos vallás ugyancsak fontos