Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
galmaz: „A vándor aratók munkaeszközöket, munkamódszereket tanultak, vittek magukkal, honosítottak meg és terjesztettek el annak ellenére, hogy a munkáltatók általában megkövetelték a helyi szokásokhoz való alkalmazkodást." 26 Úgy ítélem meg, hogy a Kárpát-medence eltérő adottságú tájainak aratóeszközeiben és -technikájában kimutatható, igen gyakran etnikumokhoz nem is köthető tagolódás, differenciáltság egészében alkot egy - evidenciaként használt - tudományos tézist, ám ez a folyamat igen kis mértékben képezhető le, rakható össze a konkrét lokális vizsgálatok tanulságaiból. Ilyen módon nélkülöz ez az állítás két nagyon lényeges összetevőt. Egyrészt azt, hogy a vándoraratók az esetek nagy részében nagybirtokokon dolgoztak, ahol a munkatechnika, -módszer, és munkaszervezet önmagában is eltérő vonásokat tartalmazott a kisparcellán végzett munkához képest. A vándor aratók gyakran olyan vidékekről érkeztek, ahol - szemben a búzatermő sík vidékkel - az árpa, rozs, olykor a zab vagy kis értékű gabonafélék jelentették a domináns cereáliát. Mindehhez másfajta életminőség, más életszemlélet, mentalitás társult, aminek ugyancsak szerepe volt az idegenben vállalt munkavégzés során. 27 „Zbojban ez másképp ment, mint már itt. Otthon egy oszlopra (osztroká) raktuk a kévéket. Alul néhány kő volt alatt, az alja volt vagy 3 méter széles, úgy raktuk rá a kévét az oszlopra. így jobban kiszáradt a gabona, mintha keresztbe rakták volna. Ugyanolyan méretű kévék voltak, mint a keresztben, de a rúdra többet raktak: 2530 darab is volt egyiken. Mikor már idejöttünk, itt mi is keresztet raktunk. 19 kéve ment bele. A legfelső kéve odahaza is pap volt (pop)." 2 * A másik probléma, s jelen vizsgálatunknál talán ez a lényegesebb: a vándor aratók maguk is több irányból, eltérő adottságú vidékekről érkeztek a munkahelyükre, ahonnan más technikát, részleteikben eltérő eszközöket hozhattak, különösen a századelőn, amikor a Felföld északkeleti térségében még utolsó időszaka zajlott a sarló-kasza eszközváltásnak, ami alapvetően befolyásolta az eszközkultúra és a technika alakulását. 29 Vagyis úgy vélem, hogy - jobbára lokális vizsgálatok hiányában - az etnográfiai kutatás olyan struktúrákat helyez egymás mellé, s vet össze egymással, amelyek önmagukban is rendkívül összetettek, s csupán a folyamatok eredőit képesek megragadni, azok részleteit nem. Sajnálatos módon fennáll annak a veszélye, hogy ezen vizsgálatok elvégzésére szaktudományunknak ma már nincs lehetősége. Úgy tűnik tehát, hogy a Kárpát-medence különböző kulturális jelenségeit összegző térképlapok és más vizsgálatok egyfajta 20. századi metszetet képesek megrajzolni, amelyek mögött azonban több évszázados regionális fejlődések összeműködése és egymásra hatása, az átadás-átvétel többgenerációs folyamata húzódik meg. Azt gondolom, hogy éppen ez az oka annak, hogy a regionális vizsgálatok során ugyanazokra a kérdésekre egyaránt kapunk pozitív és negatív válaszokat is, s a következtetések levonása során talán nem mindig tartjuk azonos jelentőségűnek a hiányokat, a nemeket - inkább a pozitív adatokra koncentrál a kutatás. Meg sem kísérelhetem, már csak a recens gyűjtés fentebb jelzett hiányosságai miatt sem, hogy a vizsgált területen egészében megválaszoljam a felvetődő kérdéseket. Ám fontosnak érzem, hogy a különféle vélekedéseket egyforma súllyal, azonosan megmérve adjam közre, mert éppen ilyen differen-ciáltan, különféle módokon jelentek meg kutatott tájunkon, s bukkantak fel a bodrogközi ember tapasztalatában is. A domináns elnevezéseket közreadó térképlapok adatai mögött is árnyaltabb a kép, jóllehet az előbbiek is tanulságosak, de nem alkalmasak részletek közlé26 Balassa Iván 1985. 89. 27 Az utóbbi jelentőségét hangsúlyozza: Balassa Iván 1985. 89. 28 Buhaly Éliás ruszin adatközlő, Körtvélyes. Szül. 1926. 29 Kosa László 1967.
