Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
Önálló tanulmányt érdemelne, de utalok arra, hogy a Bodrogköz vízmenti településeinek felszíni adottságai rendkívül alkalmasak voltak a baromfitartásra, elsősorban a libatenyésztésnek volt nagy gazdasági jelentősége. Az Ondava, Latorca, Bodrog és Tisza mentén, de a tódban is eladásra nevelték a libákat, a libanyájak, libacsorda (Zemplén) szegény (cigány) asszonyok, kislányok felügyelete alatt tavasztól őszig a pázsiton járt. Reggel kihajtották őket, este tértek haza. A toll értékesítése jelentős hasznot hozott, a harmadik tépés után hízóba fogták a libákat. A háború előtt vásárra, piacra hordták a hízott libákat, a második világháború után felvásárlók járták érte a falvakat. Nagy számban tartották a kacsákat is, de azok gazdasági jelentősége csekélyebb volt. Természetesen az 1900-as évek állattartása is egy komplex gazdasági struktúra részeként értelmezhető. A szabad gazdálkodás térhódítása valamelyest megbontotta a földművelés és az állattartás amúgy sem igazán szoros összhangját, de már nem állt rendelkezésre olyan kiterjedt terület az extenzív állattartásra, mint a vízrendezést megelőző évszázadokban. Tovább differenciálta a képet a Bodrogköz rendkívül egészségtelen birtokstruktúrája: az életképtelen apró parcellák nagy száma, amit csak szaporított a csehszlovákiai földreform. 133 Az értékesítési lehetőségek és az általános tőkehiány azonban nem engedték meg azt sem, hogy a mezőgazdálkodás két nagy ága túlzottan messze kerüljön arányaiban, hogy elszakadjon a kettő egymástól. A paraszti mentalitás is a földet tartotta a gazdálkodás alapjának, az volt a fő megtartó erő, ám az állat volt a mobilizálható érték, aminek hasznát esetleg további földek megszerzésére lehetett fordítani. Mindez persze alig elérhető cél volt a nagy számú gazdasági cseléd számára, akiket a bodrogközi nagybirtokok akkumuláltak. Az állattartás jellegének bemutatásához nem érdektelen azonban közölni a települések határainak művelési ágankénti megoszlását. Sajnos, 1895. után ilyen jellegű statisztika már nem áll rendelkezésemre. 134 133 Magyar Statisztikai Közlemények 108. kötet 182-185. Vö. 126. jegyzet. 134 Közlöm viszont a gazdaságok számának változását. Magyar Statisztikai Közlemények 15., 108. kötetek. Zemplén vármegye adatsorai.
