Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
Az 1938-as állatösszeírás ugyancsak a szarvasmarhatartás nagy jelentőségét tanúsítja, s jelzi, hogy az ökörtartásnak komoly gazdasági haszna volt. 128 Abara, Szürnyeg, Imreg, Kisgéres továbbra is ökörtartó falvak maradtak. Adatközlőim úgy tartják, hogy felülről, a „vizén túlról" inkább tarka marhák kerültek már a két háború között, míg lefelé, Agárd felé inkább megmaradt az ökör. Ugyanakkor a Latorcán túl Abara ökörtartó maradt, míg Bés - parasztgazdái Helmecre hordták a tejet, tejterméket - már svájcer marhát tartott, s fejős teheneket jármolt. A sőre értéke továbbra is jelentős volt. A magyar ökrök szarvait gondosan ápolták, körmeiket a köves részeken patkolták is. A Bodrog mentén az 1930-as években terjedt el helyette a pirostarka ökör, a picgó, ami az emlékezet szerint - Ungvár környékéről került Szőllőskére, Szomotorba, Vécsre. A tejhaszon ekkorra nagy jelentőségre tesz szert: bár a térségben nagyobb város nincs, Királyhelmec, valamint a vasúti központok, magyar időben Sátoraljaújhely körül a tejjel és tejtermékkel házaló-piacozó falusi népesség szerveződik. A szarvasmarhatartás haszna jelentősen eltér a különböző kondíciójú paraszti üzemekben. A zsellér, kepés arató szegényparasztok egy-egy tehenet tartanak, aminek a teje hónapokon át meghatározza a család táplálkozását, ha ugyan - olykor saját fogyasztásuk rovására - el nem adják azt. A kiterjedt legelővel és réttel bíró falvak középparasztjai olykor akár 10-12 heverő, hízó marhát is tartanak 2-3 tehenük, 1-2 borjaik mel-lett, s azok értékesítése a legfőbb bevételt jelenti. Mindez falvanként, gazdaságonként is differenciált üzemszervezeti formában valósult meg, s hasonlóan eltérő kapcsolatot mu-tat a határhasználat, a földművelés, ill. a rét- és takarmánygazdálkodás vonulatával is. Szoros rendje volt az állatállomány váltásának is: a fogatolt igás ökrök mellett általában tartottak egy pár fiatal növendék jószágot. Amire az előzőek - 4-5 év alatt kiöregedtek, majd hízóba és eladásra kerültek, addigra betanították a fiatal jószágokat. 128 Az 1938. évi felvidéki ncp-, földbirtok- és állatösszeírás. Bp., 1939. 276-277.
