Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
Gyűjtésem során a Latorca menti Abarán találtam meg csupán a ma is általános fót, fót marha elnevezést, ami elsősorban a fehér marhából álló gulya szinonimája, de párhuzamosan használják más állatcsapatokra is. „Öt fót marha legelt a falu határán: tehéncsorda, két ökörcsorda, üszőcsorda meg ménes volt... A fót marha ugyanaz, mint a gulya marha. ,,m Mindez talán alátámasztja azt a lehetőséget, hogy a fót eredetileg az egyetlen tulajdonos által legeltetett állatcsapatot jelenthette. Jelenleg ez tűnik a legészakibb adatnak szavunk előfordulását illetően. 101 A Bodó Sándor által taglalt csorda - csordás, gulya - gulyás problematikához még két megjegyzés kívánkozik. Amint a 17-18. századi forrásokban, úgy az élő nyelvben is, az együtt legeltetett sertéscsapatok elnevezésére a sertésnyáj kifejezés az általános, s csak elvétve említik a konda szót, ugyanakkor a pásztoruk általánosan és egységesen kondás.™ 2 Valamelyest hasonló a helyzet a juhászat esetében is: a juhnyáj, birkanyáj pásztora általánosan bacsó (nem csak számadó értelemben!), ritkábban juhpásztor, s csak ritkán juhász. Bár az egész kérdéskör további alapos vizsgálatot igényelne, elsősorban a táj népnyelvének archaikus jellegét kell hangsúlyoznunk az adatok hátterében. A pásztorok kapcsán utalnom kell arra, hogy a bodrogközi pásztorok társadalma az állattartás jelentőségének megfelelően - igen kiterjedt volt. Igen sok peres irat, jegyzőkönyv foglalkozik kártételükkel, büntetésükkel, viselt dolgaikkal, csakúgy, mint a nagy számú állatlopással. 103 Itt a kérdéskörnek két lényeges elemét kívánom kiemelni. További vizsgálatot érdemelne - elsősorban levéltári forrásokban - a pásztorok származása, s a kérdés kapcsán az interetnikus kapcsolatok problémája. A 18-19. századi forrásokban szereplő nevek csakúgy, mint a recens gyűjtések adatai jelentős szláv eredetű családnévre utalnak, közöttük több pásztordinasztiára: Vojtko, Haburcsák, Dzsuppon, Bukus stb. Utalhat nemzetiségre a sárospataki kondás Orosz Mihály neve (1743). De bizonyos, hogy cigányok is voltak a pásztorok között már a 18. században is. Egy 1743as perben a patakiak comentios kondása szerepel két bojtárjával, az utóbbiak közül az egyik Fekete Czigány András, másutt csak névtelenül cigány. 104 Fontos feladat lenne a legeltetés rendjének, szisztémájának lokális vizsgálata egyegy település határának példáján. Mind az „aluljáró" sertésnyájtól a „fent járó" juhnyáj ig és kintháló szarvasmarháig végigkövethető a legelőterületek megosztása, egyben az állatcsapatok hierarchiája az adott település gazdasági életében, mind a szakaszos legeltetés periódusainak váltakozása kihüvelyezhető az egyre fogyó pásztorok elmondása alapján. Néhány adat a legelő építményeihez Alább bemutatásra kerülő adalékaim egy majdani összefoglaláshoz adhatnak segítséget, mégsem tekinthetek el közreadásuktól. Részben azért, mert valamelyest kiegészítik Bodó Sándor tanulmányának vonatkozó fejezetét, 105 részben pedig azért, hogy 100 Király Sándor, Abara. Szül. 1898. 101 A fót elnevezés elsősorban Kelet-Magyarországon ismert. Zemplén vármegyéből - Tárcaírói Orosz István 17. századi előfordulását említi. Vö. Paládi-Kovács Attila 1993. 210.; 314. Vö. Új Magyar Tájszótár 2. 478^79. Bp. 1988. 102 Balassa Iván 1973. 71. 103 1792-ben Zemplén vármegye - tekintettel a Hernád mellékén elharapódzott állatlopásokra - elrendelte, hogy a városok és a helységek éjszakára egy helyre hajtsák a legeltetett állatokat, s melléjük azok számához megfelelő számú strázsát állítsanak. Zm.Lt.Prot. 124. pag. 481-483. 104 Loc. 48. No. 332. 105 Bodó Sándor 1992. 92-109.
