Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

/ 5. kép. Varga Mihály nagykövesdi juhász feleségével (Györffy István gyűjt. 1921. NMF. 25.844.) és Perbenyikben él a fejős gulya kifejezés. Ennek pásztora általánosan csordás, ritkábban csorda pásztor, tehén pásztor (Garany). Lényegesen összetettebb a kép a tavasztól őszig kint tartott állatcsapatok elnevezésében. Ismert ugyan falvainkban mind a gulya, mind a gulyás szó, de az említett állatcsapatra általánosan a kinnháló, kintháló, künnháló elnevezéseket használják. Elég nagy számú adat áll rendelkezésemre annak megállapításához, hogy a kinnháló, kintháló nem jelzőként szerepel a Felső-Bodrogköz népnyelvében, hanem a gulya szó szinonimájaként - itt vélhetően előzményeként. Maga a szó számos összetételben is megjelenik: kintháló jószág, kintháló csorda, kinti csorda, ökörcsorda. Úgy tűnik, mintha a gulya alak a Tisza és a Bodrog mentén terjedne el. Ugyanakkor Kisgéresben és Perbenyikben fejős gulyának mondják a naponta hazajáró marhacsapatot. Bólyi adatközlőm szerint: „Gulyának csak az uraság kintháló nyáját hívták, a falusit nem. A kinthálónak a pásztora csordás, úgy, mint a fejős csordáé."

99 Battyánban kintháló ménest is emlegettek, Bélyben kintháló gulya a hízó- és növendékmarhákból szervezett állatcsapat elnevezése. A tavasztól őszig legeltetett, hízó- és növendék jószágra általánosan használják a tinó-binó marha elnevezést, aminek a gyakorisága ugyancsak kizárja, hogy afféle hangulatfestő nyelvi elem lenne. A tavasztól őszig legelőn tartott marhacsapat őrzője a gulyás, kintháló gulyás (Pálfölde), kintháló pásztor, kintháló csordás vagy ökrész. 99 Szirovec János, Bóly. Szül. 1907.