Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
pontok indokolták a távoli makkoltatást, vagy valami másfajta kapcsolatot kell találnunk a tölgyes és bükkös erdők makktermésének hasznosítása között. Érdemesnek találom a közlésre ennek az iratnak a peres részét is, ami részletekbe menően megismertet a makkoltatás, ill. a pásztorlás szokásjogi kérdésével is. „...Véts Helysége ... az le folyt Esztendőben (1820) October Holnap elején Sertéseiknek a Makkoltatás ideje alatt Kiszely András odavaló Kiszely János fiát tsak ugyan tudtával, és meg egyezésével sőtt, az történhető kárnak vissza fordítását is magára válalván egynehány napoknak az Hermanóczy Hegyekben lett ell töltéssé után 48. darabb sertések ell veszvénebbéli kárnak leendő meg térítését kérik, melybéli panaszt meg vizsgálván és mint két részről a Feleket ki halgatván Ki sült az: hogy Kiszely Andrást Kiszely János fiát tsak ollyan feli tételi alatt fogadták meg, hogy ha az Attya Kiszely János a fiára feli vigyázassál lészen, és a Kondás hibája által meg történhető Kárról felelni fog, a mintig reá alván ezen feli tételre Kiszely János maga a sertéseket rovásra vágta, és hogy egynehány napok ell folytával a hegybe magais ell megyén fogadta; történt azonban, hogy Kiszely András fia a sertésekkel a Hermanóczi Hegybe menvén, és ottan némely útt azon hegyben lévő Kondásoknak jelssen Kerülő Ferentz Szinyéri, és Gétzi István Szólnotski Kondásoknak vallomások szerint a Helységbe majd minden nap le menvén és a nyájat a Bojtára bízván abbúl éppen azon üdőben midőn a Faluba mulatott volna nappal 48. sertést szeme láttára a Bojtárnak el hajtottak és ez ideig feli nem találhatták - melynél fogva ámbár a panaszlott Kiszely András magát azzal, hogy a Bojtár a jószághoz nem alkalmatos lett légyen, és hogy az ő vigyázatlansága miatt veszett volna ell a sertés magát mentegetné, mivel mind azonáltal akkoron a midőn a Bojtárt fogadták, és a makra a sertést feli hajtották az iránt semmi észre vételt vagy ki fogást nem tett továbbá pedig nem elégséges biztosságon: helyeztettvén annyivalinkább maga a Hegybe a sertésekre feli vigyázni, és inkább a Bojtárját akkoron a midőn szükség lett volna a Helységbe bé küldeni tartozott volna és ezt hogy mindenkoron a Bojtár a sertések mellett maradni kintelenittetett sőtt hogy azokkal nem birna a Számadónak a midőn a többi meg maradt sertésekkel haza jöttek a Helység Tanácsa előtt szemére vetette, ezeknél fogva a Bojtárra nézve ... semmi biztosságon nem helyeztettek, és más vétségért már mégis szökött semmiképpen magát nem mentegethetvén alázatos vélekedéseink lenne, hogy Kiszely András magára válalván a Kondás fia hibája által teendő kárnak meg fizetésére annak vissza fordítására köteleztessék; melyre nézve a Tettes Ns Vármegyének kegyes végezését ki kérjük." Málczán 26 Febr. 1821. A 18-19. századi forrásaim a makkon való vándorlásról, a vándorlás folyamatosságáról is tudósítanak: a nyájakkal több makkos erdőt is felkerestek. Tehát nem csak a helybeli vagy a távolabbi makkos erdők legeltetése kínálkozott lehetőségként, hanem több erdőt is megjárhattak a sertésnyájak. Folyamatos vándorlást nem tételezhetünk fel természetesen, mert a víz, s az ugyancsak gyakran említett tanyák, szállások egy-egy helyen való folyamatos tartózkodást jeleznek. A makkoltatás kezdete Szent Mihály napja lehetett, az volt az avas fogásának kezdete. 81 Ha a helybeli erdőn makk van, akkor a sertéseket először bizonyára arra hajtották. Kistárkány, 1824.: „...a K.Tárkányi erdő esztendőnként makkot teremvén, minden esztendőben a Tisztelt B.Ö.Nga nyájjával, legelsőben is a K.Tárkányi erdőn, szabadon, békességben, s minden meg háborítás nélkül makkolt, s az akkori tanyáját ... most is a hely szinén ki mutatni kész vala, s a midőn már a K. Tarkányi erdőn el fogyott a mak úgy ment az után a több szabados erdőkre..." Ugyanez az irat másutt említi, hogy „...az 81 Balassa Iván 1973. 55-58.
