Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
Itt természetesen nem csak a legeltetésre kell gondolnunk, hanem a makk szedésére, gyűjtésére is, ami forrásainkban gyakran felbukkan. 72 A mindenkori makktermésnek komoly gazdasági jelentősége van, amint az a forrásokból kiderül: tanúvallomásokban mind a pásztorok, mind a jobbágyok sok évre visszamenően tudják, számon tartják a jó és a gyenge makktermő éveket. 1825-ben Újhely városa tanúkat kérdez meg arról, hogy 1807-től (erdőtörvény) melyik évben mennyi makk termett. A két tanú - Hlavati Mihály és Vojtkó József kondások, akik mindig együtt szolgáltak - az alábbiakat vallotta. „1809-ik Észtben az ugy nevezett Longi Erdőben a makk olly bőven meg termett, hogy Fodor György úr sertéseket váltóra is fogadott, jelessen Tettes Pintér István Úrtól, Csernely Sámuel, és Somogyi Simon Uraktól, Molnár Sámueltól és többektől - ezen kivül azt is vallyák hogy nagy bővségben lévén a makk a kit Fodor György Úr, a felesleg lévő mákot zsákokba is szedette, mellyből tsak ugyan Somogyi Simon Úrnak 12 zsákkal el is adott. Továbbá vallyák, hogy 1810-ik Észtben hasonlóul bőven volt makk, ugy szinte 1813. 1814. és 1815 Esztendőkben szinte meg termett, 1820-ik Észtben ismét volt makk de kevés: a jelen lévő 1825-ik Esztendőben pedig szinte a leg nagyobb bővségben." 73 Balassa Iván 17-18. századi adatok, Szabadfalvi József pedig recens gyűjtések alapján hívta fel a figyelmet arra a kettősségre, hogy a sertésnyájak makkoltatása részben az egyes települések határán belül zajlott, részben pedig 10-20, akár 100 kilométernél is hosszabb vándorlásra kényszerültek a pásztorok a nyájaikkal. 74 E kettősség rövid, tényszerű áttekintése mellett, ami a Bodrogköz pásztorvándorlásainak centrumait, a legjelentősebb makkos erdőket is felvillantja, a kérdéskörnek egy harmadik aspektusára is fel kívánom hívni a figyelmet. A 18. század közepén a makkoltatás egyik központja a pácini Nagy-erdő és a Karcsi Sziget erdeje. 75 Ide lúci, szadai, lukai és nagygéresi sertéseket hajtottak. Ugyanakkor Tárkony, Leányvár és Láca erdejére is vándoroltak kondások a sertésnyájaikkal dézsmapénz megfizetése mellett. A Karcsi Nagy-erdőre Tiszatarjáriból is fogadtak sertéseket 1738-ban, a két nyájtól sertésenként 12 polturát számolva. Balassa idézi azt az 1745-ös adatot, miszerint Gömör megyei emberek várakoznak arra, hogy Sennyey László leányvári erdejébe makkra behajtsanak. 1757-ben ugyanitt, egy perben az alábbi tanúvallomás szerepel: mikor sertések eredetét firtatják, Szabó Miska kondás azt felelte, hogy „nem ide valók ezek Csere hátiak, mivel nem régen hajtottak erre egy nyájjat Tájáról". 76 Azt gondolom, nem kétséges, hogy az abaúji Cserehát vidékéről lehet szó. Kistárkány erdejébe az Ung-vidékről érkeztek sertések, a Sátoraljaújhelyhez tartozó Longi erdő kiterjedt makkos erdejének szerepe közismert: Prügyról, Szerencsről, Tiszaszederkényböl éppen úgy hajtanak ide makkos nyájakat, mint az Ondava menti Hardicsáról? 1 Szirmay György újhelyi nemes sertései (1743) a Bányácskán, a Vágási hegyekben és a Pataki hegyekben csakúgy megfordultak, mint Long erdejében. 78 Az itt említett irat részlete érdekes számunkra: „...mind nagy és kis Patak Várossá Nemessei, és Nemtelenek sörtésseit mintáz Reteken, ugy az Hegyekben /.midőn mak volt is:/ szabadossan, és minden ellenkezés nélkül jártattanak..." 72 Balassa Iván 1973. 58. 73 Zm.Lt.Loc. 248. No. 840. 74 Szabadfalvi József'1968. 70. Idézi: Balassa Iván 1973. 63. 75 Balassa Iván 1973. 63. Téves a karosi olvasat, helyesen: karcsi. 76 Zm.Lt.Fasc. 357. No. 100. 77 Balassa Iván 1973.63. 78 Balassa Iván 1973. 62.; Zm.Lt.Loc. 48. No. 332.
