Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

ként az egy köblös földből négy-öt szekér kukoricát remélt, a sertések kártétele miatt egy csövet sem tudott leszedni. „... Báró Sennyey Uram ... egész télen által pénzen venni Tengeri búzát maga nyájában hagyatott malaczai szamára venni az Urvarbiró kintelenittetett." Adatunk tehát arra figyelmeztet, hogy makk híján a 18. század derekán - legalább az uradalmakban - a kukorica is ott szerepel a sertéstartás takarmánybázisában. A 18. század végén azonban az erdők makkja még meghatározó a sertéstartásban. Molnár András vármegye-leírása részletesen megemlékezik erről.

70 Mint írja, Zemplénben fontos jövedelem a disznómakkoltatás, főleg mikor bő makktermés van. Zemplén mezővárosról megemlíti, hogy annak kevés jövedelmű vására van, de a sertésekre nézve nevezetes, mert az erdőhelyekhez közel fekszik, oda sok hízott sertést behajtanak, így - mint írja - 1-12 napig is eltart a sertésvásár. Megemlékezik Kisbári jó makkos erdejéről, Szentmária mocsár mellett fekvő makkos erdejéről, Zétény makktermő erdőségéről. Zemplénről azt írja, hogy lapos, mocsaras részen és hegyes területen is van erdeje, s mindkettő jó makkos, ír Szentes és Alsóberecki szép tölgyes erdejéről, s utal arra, hogy Nagygéresnek is van tölgyes erdeje, ám az kicsi. A makk értéke még a 19. század elején is igen jelentős. Egy családi perből, ami Nagy- és Kisráska erdejének fa- és makk-bevételei miatt zajlik, az derül ki, hogy a hasznok között a makkbevétel igen jelentős súlyt képvisel.

71 Ev Makkpénz rf xr Fabeli rész rf xr 1815 1816 1817 1818 1819 1820 1821 163 149 185 40 31 11 44 37 24 18 31 35 34 26 2 70 Közli: Udvari István 1992. 80-84. 71 Zm.Lt.Loc. 179. No. 310.