Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

(Resume)

A tanulmánykötet nyolc írása a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által közrefogott történelmi táj, a Bodrogköz északi, ma Szlovákia területén fekvő részének hagyományos népi kultúrájából közöl tematikus részeket. A könyv címében is szereplő hármas határ a tradicionális műveltség vonatkozásában többféle tartalommal bír. Jelzi, hogy a kutatott terület a trianoni határok megvonásával három állam határára került, ami máig hatóan meghatározta az ott élők gazdasági lehetőségeit és életminőségét, s befolyásolta a kultúra változásának folyamatát is. Utal arra, hogy a táj három etnikum, a magyar, a szlovák és a ruszin érintkezésének és együttélésének színtere is volt, valamint - az előzővel összefüggésben is - az itt élő népesség három, a kultúra egészében meghatározó erejű vallás, a római katolikus, a görög katolikus és a református több évszázados örökségének hordozója. A tanulmányok - az egyes témák lehetőségeihez mérten - az életmód és a műveltség 18-20. századi változásait rajzolják meg. Bemutatják, hogy az ember kömyezetátalakító tevékenysége révén (erdőirtások, vízrendezés) miként változtak meg a gazdálkodás feltételei és formái, s mindez milyen módon befolyásolta a gazdasági kapcsolatokat a szomszédos tájakkal, valamint a munkaerő időszakos vándorlásának különböző formáit. A bodrogközi falvak közötti kulturális különbözőségekre a falucsúfolók is utalnak. A jeles napok szokásai, valamint a néphit - mutatványként közölt - elemei a különböző etnikumok és felekezetek hagyományának azonos és eltérő jegyeit tárják fel. A kötet egésze hiányt pótol egy, a határainkon kívül élő, alig kutatott magyar népcsoport hagyományos kultúrájának bemutatásával.