Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
valamivel, mert ott arany van és az minden 7 esztendőben lángol. Ha te leborítottad volna valamivel azt a lángot, az arany ott maradt volna a földszinten«." (Örös, Konyár Miklósné r. kat, szül. 1920.) „Volt egy cimborám, Dávid Miklós. O mondta, hogy egy körtefa mellett, a földjük végében már többször látta, hogy éjszaka fel-fellobogott a kincs. Azt mondták, hogy ahol kincset ástak el valaha, ott az hétévente fellángol. Ilyenkor ha valaki a sipkáját rádobta, az utána ki tudta ásni. Ástuk mi a holdvilágnál egy éjszaka, de nem volt ott semmi! Nem maradt ott fent az érc! Lestük is, de nem jött az arany felfele." (Kisújlak, Takács István r. kat, szül. 1908.) „Ahol kincs van elásva, az néha fellángol; meg lehet látni, hova ásták el. Azt mondták, hogy minden 7 évben egyszer lobban fel." (Zétény, Anderkovics Jánosné réf., szül. 1928.) Lidérc (0.1.) A Felső-Bodrogközben a lidérc kétféle jelentésben testesíti meg a természetfeletti lények jellegzetes képviselőjét. Az egyikkel, a tojásból kikelő lénnyel a baromfitartás hiedelmei kapcsán foglalkozom. A másik, a lápvidékeken általánosan ismert lidércfény, lidércláng is felbukkan falvaink hagyományában, összekapcsolódva olykor az elásott kincs hiedelmével, 53 ill. a bolygó mérnök - tüzesember - alakjával. „A lidérc egy fény volt, ami az éjszakában hol itt, hol ott megjelent, váltogatta a helyét. Hol itt villant fel, hol ott. Ez a lidérc. Volt akinek ez megjelent, de én sosem láttam például! A kisújlaki határban mondják, ott sokan látták." (Konyár József, Pálfölde. 1918-ban született g. kat.) „Északkeletnek van a zétényi erdő, ha átmegyünk a Ticcén. Nyugatra van a szentmáriai erdő. Itt volt a zétényi legelő is. Apám mindig emlegette az indzsellért. Kimentem egy alkalommal a lovamért a zétényi legelőre, lehettem 17-18 éves. Éjfél lehetett, mikor indultam haza, mert a pásztorlegényekkel elbeszélgettük az időt. Egyszer csak kelet-északkelet fele megjelent a zétényi határon egy akkora tüzes gömb, mint amekkorának a telihold látszik. A gömb egyszer csak kinyúllott kötéllé, aztán onnan visszahúzta magát gömbbé. Ilyen szökellésekkel jött az én irányomba. Nem volt tőlem messzebb 50 méternél, aztán eltűnt a szentmáriai erdő felé. Ezt én láttam, nem találom ki! Akkor tudtam meg, hogy az indzsellér! A régi népek azt korábban is láthatták! Egy-egy szökellés 50 méter volt. A régiek azt állították, hogy a mérnök rosszul mért, ezért a másvilágon is mérnie kell. Ugyanazon az éjszakán történt, hogy a Ticce mentén, ahogy jöttem haza, felvágódott két láng, olyan, mint ahogy az üstökös csóváját rajzolják. Azok, mint két kiskakas, űzték egymást. Harcoltak egymással!" (Szinyér, Rudas István r. kat., szül. 1910.) 54 Indzsellér (indzsillér) (0.2.) Mind a szlovákiai, mind a magyarországi Bodrogköz falvaiban általánosan ismert természetfeletti lény az indzsellér, az elátkozott mérnök, aki éjszakai bolyongással, lánccal való munkálkodással bűnhődik az életében „elmért" földekért. „Gyerekkoromban láttam is: a kisújlaki meg a zempléni legelőn ment keresztül. Mintha lámpával menne valaki. Csörömpölt, húzta a láncot; mondták, hogy méri a kisújlaki 53 Bihari Anna 1980. 138-141. 54 Érdemes megemlíteni, hogy a történet végén az adatközlő felesége megjegyezte: „Az ufó lehetett!"
