Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

kány farka. A régi öregek már a borulatból kilátták, hogy az nem jó. A faluban van egy olyan harang, ami arra van szentelve, hogy viharban harangozzanak vele; de az meg van mondva, hogy akasztott embernek nem szabad vele harangozni, mert akkor elmegy az ereje." (Szolnocska, Tóth Veronika r. kat., szül. 1927.) „Azt mondták, hogy a nyári zivatarba, mikor leér a földig a forgószél, az a sárkány ivadéka, sárkány maradéka. A sárkány uralkodik a régiek szerint a viharfelhőben. Még azt is mondták, hogy egyik sárkány húzza, a másik meg tolja a viharfelhőket." (Zétény, Anderkovics János r. kat., szül. 1920.) A hiedelemkörrel szorosan összefügg a vihar elé való harangozás szokása, ami általános a magyar nyelvterületen.

51 Megoszlik a vélemény arról, hogy milyen harang alkalmas a felhők elűzésére. Egyes adatközlők úgy tartják, hogy bármelyik harang jó, s minden felekezet templomában szokás ilyenkor harangozni (Rad, Kisdobra). Gyakoribb azonban, hogy csak bizonyos, erre a célra szentelt harangok hangját tartják hatásosnak. Nagygéresben a kis harang, amivel az úrangyalára. szoktak harangozni, Nagytárkányban a közeli Zemplénagárd harangja volt alkalmas a viharfelhők szétkergetésére. Zempléni adatközlőm szerint:

52 „Volt olyan harang, ami direkt égiháborúra volt szentelve. Volt olyan eset, hogy a határban voltunk, meg voltunk ijedve, hogy jajj, milyen borulat gyön! Jajj, menjünk haza, mert mán gyön a vihar! Zeng, villámlik. Egyszer csak azt mondja az uram, hogy: - Hallod? Cékén harangoznak a zivatar elibe! És Cékén volt ilyen harang! Meghúzták a harangot. - Mán Cékén harangoznak - azt mondja az uram. Ne féljünk, mert mán a borulat oszlik. És tényleg, harangoztak, harangoztak, a borulat kétfelé ment, elment, kikerült minket. De ha valaki vízbe fúlt, vagy felakasztotta magát, és azzal a haranggal harangoztak neki, akkor már annak a harangnak a borulat ellen foganata nem volt. Ez még mindig igaz. Itt is volt ilyen harang, de meghúzták valaki vízbe fúltnak, azóta nem volt foganatja a zivatar ellen." Segítették a vihar elűzését a különféle szentelmények (lásd külön fejezetben), valamint a csorgásba. élével felfelé állított fejsze (Bácska, Véke). Nagygéresben a szénvonót és a sütőlapátot is kitették az udvarra a viharban, hogy eloszlassa a fellegeket, megvédje a házat a vihartól. Ördöngös kerékgyártó (L.10.) „Volt itt a szomszédban egy Smida bácsi nevű öreg. Kerekgyártónak tanult, Szepsiből került ide. Az mesélte, hogy többen voltak együtt segédek, de volt köztük egy, aki este csak elővett egy kis dobozkát, s reggelre több kereke volt, mint amit a többiek egész nap csináltak. De a mester elküldte, hogy neki ördögember nem kell ! Mert az az ördöggel dolgozott!" (Zétény, Anderkovics János, szül. 1920.) Elrejtett kincs (jelei) (N) „Testvérem lent lakott a Cigány-végbe'. Gyerekei voltak. Egy éjszaka szintén felkelt a gyerekekhez de nem gyújtott lámpát csak úgy tartotta a gyereket az ölében. Egyszer kinézett az ablakon, hát nagy világosságot látott. Ott az ablaka előtt, a másik kertben a földből hatalmas láng csapott fel, égett vagy öt percig. Nagyon megijedt. A szomszédjában lakott egy öreg néni, mikor másnap átjött hozzá, mondta neki, hogy mit látott éjszaka. Mondta neki Máris néni: »Jaj, de buta voltál! Miért nem mentél ki? Miért nem borítottad le valamivel? Akármilyen rongyot is vittél volna ki és leborítottad volna 51 Vö. Bárth János 1990. 350. 52 Konyár Jánosné g. kat., szül. 1909.