Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

kellett: hogy az öregasszonytól vagy kitől, azt nem tudom." (Örös, Konyár Miklósné r. kat., szül. 1920.) „Mesélték a régi öregek, hogy voltak boszorkányok, akik el tudták venni a tehén tejét. Valami nagy marhatök volt, abban vették el. Valahogy felakasztották a kéménybe, aztán annyi teje lett a saját tehenének, hogy megcsattant a bűre a sok tejtől." (Zétény, Anderkovics Jánosné réf., szül. 1928.) „Régen voltak boszorkányok. Azok a tehén első lába elé leástak valamit, úgy elment a teje, hogy nem maradt egy szem se. Megtörtént eset! Fejtem a tehenet. Arra jött egy asszony és megcsodálta. Három nap múlva nem fejtem 2 deci tejet sem! Édesapám elment Miklós bácsihoz, az eljött, meg is mondta: a két első lábához volt valami betéve. Hogy mi, azt nem árulta el. De aki megjavította a tehenet, az is boszorkány volt!" (Bély, Bálint József r. kat., szül. 1907.) „Többen voltak, akik tudtak úgy tenni, hogy elvegyék a hasznot. Én foglalkoztam azzal, hogy borjút vettem, azt tartottam eladásra. Mikor előhasú volt, eladtam. Meg különben is szerettem a növendék jószágot! Egy alkalommal vettem a zsidótól egy borjút, felneveltem. Nem tudott menni a tőgyétől, olyan gyönyörű állat volt. Mikor megellett, átjött a szomszédból egy gyerek, és az istálló ajtófájából lefaragott egy darabka részt, el is vitte. Muszáj volt eladni a tehenet! Leromlott a gyönyörű tehén. Olyan tetves lett, millió tetűvel! Dohányt főztem, a főzetével lemostam, de egy hét múlva újra hemzsegett a gyönyörű előhasú állaton a tetű." (Szolnocska, Gyeri Frigyes r. kat., szül. 1906.) „A tehenünk kint volt a legelőn. A csordás beüzent a faluba, hogy megellett a tehén kint a legelőn, menjünk ki érte. Hát a faluban tartottak egy vén asszonyt boszorkánynak Nagybáriban, hát azt mondja az én apám hogy: - Hallod, ne arra menjünk amerre az lakik, hanem kerüljük meg a lakását... Egyszer mán apa hozta ponyvába a borjút én meg a tehenet lökődtem utána, oszt jött ez a vénasszony, hát osztán mán nem akarom kimagyarázni: apa olyan hosszan káromkodott, hogy mi legyen a szemivel, hogyha a tehenet meg fogja rontani. De a vénasszony nem szólott semmitse. Ez mi rajtunk történt meg. Azt mondta az apám: - Az Isten bassza ki a szeme világát, hogyha a tehénnek valami baja lesz!" (Kisbári, Komáromi Józsefné ref, szül. 1924.) „Még suhanc fiúcska voltam, volt nálunk egy 50-60 éves forma asszony. Ha megállt a tehene, mindig ment a szomszédba kérni valamit. Azt mondták nekem, hogy nem szabad neki adni semmit ha megállt a tehene. Teje volt rengeteg. Nem szabad este semmit kiadni a háztul. Még ha az ágast fejte, abból is teje volt." (Lelesz, Szűcs János g. kat., szül. 1927.) „Az egyik gazda Bésből mesélte, hogy az ő felesége is jár oda, ahol a boszorkánymesterséget tanulja: keresztútra, és annyira megijedt, hogy beleugrott a kútba, meg kést vett elő, hogy elvágja a nyakát; - a boszorkányságot a keresztútra jártak tanulni -, bele is pusztult. A férje maga mesélte el. Pl. elvette valaki tehenének a hasznát, vajat, és ez az asszony, aki ezt csinálta az adatközlő szomszédságában lakott. Járt Kelecsényből egy öreg, Lékó bácsi nevezetű, aki szedte össze a vajat és vitte Ungvárra. Hát ennek a családnak volt 4-5 tehene is és az a vaj - azt mondta ez a Lékó bácsi, »...asszony, hol szedi maga ezt a sok piszkos vajat...?« Az olyan volt, hogy szürke meg mindenféle, tudja az Isten. És ez valóban igaz! Máma már ilyesmi nem létezik! Ezek a régi boszorkányok kipusztultak és ma már nincsenek!" (Szolnocska, Gyeri Frigyes r. kat., szül. 1906.) „Ha valaki megrontotta a tehenet azt mondták, hogy a mestergerendára kell tenni a megfejt tejet és ott kell hagyni hogy ott álljon 3 napig. És azt mondták, hogy utána helyrejön a tej. Meg azt is mondták, hogyha a fecskefészket leverik, akkor már a tehén véres tejet fog adni. Meg azt is mondták, hogy a boszorkányok a keresztútra mentek