Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
gyerek és elaludt. Az öregasszony vesszőseprőből még csinált szenes vizet. Az istállóseprű hat pálcájából csinálta, amivel megszentelte, meg még meg is füstölte a gyereket. A gyerek tényleg jobban lett." (Szolnocska, Szíjártó Ilona r. kat, szül- 1922.) „A temetőről, három sírról kellett éccaka fődet hozni, abban kellett megfüröszteni a szemrül esett gyereket. Bánócon volt egy asszony, az mondta. De addig kellett hozni a földet, amig a madár nem járt. Mikor megfürösztöttük, azt a vizet, amiben fürösztöttük, vissza kellett vinni a temetőre." (Abara, Popély Gyuláné réf., szül. 1906.) „Ha a gyerek nem tudott aludni, csak sírt, akkor szenesvizet csináltak. Kilenc parazsat számoltak egy bögre vízbe: se nem egy, se nem kettő, se nem három... se nem kilenc. A gyereket a vízzel megitatta, már aludt is." (Nagytárkány, Csóka László r. kat, szül. 1919.) „Volt a családban olyan 1-2 éves kisfiú. Egy idegen asszony jött, megcsodálta, mondogatta, hogy milyen gyönyörű szép ez a gyerek. Elment, a gyerek meg csak elnyúlott. Nagyanyám mindjárt szalasztott utána valakit, hogy egy fürtöt vágjon le a hajából, hozza haza. Az asszony adta is, mert már tudta miről van szó! Azt a hajat egy lapát parázsra rátették, a gyereket a füstjébe tartották. Ahogy az a füst gomolygott, a gyerek már jobban is lett." (Nagytárkány, Csóka László r. kat, szül. 1919.) „Ha a gyerek szemről esett, annak a hajából kellett pár szálat venni, aki szemmelverte, azzal megfüstölni. Nem volt szabad letenni aludni, mert akkor annak vége volt. Míg a hús le nem megy róla csont meg bőrnek válik. Hiába fürösztötték akkor már tejbe, nem használt neki. Komlóskán is volt egy Szemán nevű ember. Már olyan lett, mint az ujjam, egészen addig, míg el nem mentek ahhoz az asszonyhoz a hajért. Azzal megfüstölték, az akkor lett jobban. Ha valaki nem akarta, hogy szemről essen a gyermeknek, akkor fonákul rá kell tenni az inget. Pulyakoromból tudom, hogy nálunk Komlóskán, egy gyerek megkívánt egy háznál valamit. De ott nem adtak neki. Hazament, de igen sírt. Az anyja teljesítette neki, de mire reggel megnézte a gyereket, az meghalt." (Lelesz, Szűcs Jánosné g. kat, szül. 1931.) „Ez is mi rajtunk történt meg. Vót a szomszédba nagy mulatság, bál a csűrbe. Osztán nekem a fiú, most 43 éves, hát olyan 8 hónapos vót. Oszt a fiú ugrált ott, az a nő meg minden - egyszer meghalt a kezemben a gyerek! - No, oszt akkor ott volt a szomszédba, nem messze lakott egy cigányasszony - rendes cigányok voltak -, hát osztán holmi szalmát szerzett, meg holmi forgácsból hoztak mindent, oszt ottan a nyári konyhában ük rögtön megfürdették a fiút, oszt így lett jobban. Hát ez mirajtunk történt meg hát azért tudom." (Kisbári, Komáromi Józsefiié ref, szül. 1924.) „Úgy mondták, hogy az asszonynak a hajából kell egy kicsit lenyírni, aki megnézte, és azt a tűzre kellett tenni, a gyereket meg a füstjében megforgatni. De visszakézből, vissza mindent, visszafele törölgetni. Meg holmi csúnyákat kellett mondani a gyereknek: - De csúnya vagy! Meg így, meg úgy! Meg az asszonynak, aki megjajgatta, a vizeietjével kellett visszafele, visszakézből megmosni, megtörölgetni a gyereket. Ha azt hitték, hogy megnézték a gyereket, akkor egy ellökött seprűt, amit már nem használnak, keresnek, abból 9 darab kis cirkot vagy ágacskát ki kell törni, azt a tűzbe dobni. A gyereket ennek a füstjében kell visszafelé megforgatni." (Zemplén, Konyár Józsefné g. kat, szül. 1909.) „Geri Jancsika beszélte húsvétkor, hogy az ő gyerekei mind a kettő meg volt rontva, és Feketemezőre mentek; ott van egy tudós asszony, aki érti a rontásnak az ellenszerét. Úgy ordítottak mindig a gyerekek, ez a tudós asszony, valami bábaféle és odavitték. Ez adott valami füvet és az használt, mert már szinte meg voltak feketedve a sok sírástól." (Szolnocska, Szíjártó Ilona r. kat, szül. 1922.)
