Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK

Szépüljetek, úgymond, viruljatok szépen, ha meglát anyukám titeket kertjében, örömmel mondhassa: kiskertje készen. Szabad-e locsolni? (Kisgéres) 25. Beléptem e házba, mint egy kertészlegény, öntse meg a leányt ez a derék legény! Öntsük meg hát pajtás, ha lesz engedelem, kérjük egy pár hímest, meglesz a kegyelem. Miután megkapták a jutalmat: Köszönöm, köszönöm, hisz ezt a tyúk tojta, máskor is a kakas vitézkedjen rajta! (Hardicsa) 26. Húsvét másodnapján régi szokás szerint, fogadjátok szívesen az öntöző legényt. Igaz a legénységhez én még kicsi vagyok, de Öntöző legénynek mégis csak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok a locsolásért hímestojást kapok. 27. Napsütötte szép tájakon, jöttem végig az utakon, felém hajolt sok-sok virág, rózsavizük osztogatták. Megöntözlek most is véle, piros tojást kérek érte. (Kisgéres) 28. Húsvét hétfő ünnepén, köszöntöm a házat, szívemben boldogság, alázat. Tudjátok-e lányok, hogy mért jöttem hozzátok? Hogy a hímestojást párjával adjátok! Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. (Kisgéres) 29. Húsvét szent ünnepén köszöntöm e házat. Szívetekben legyen boldogság, alázat. Ma is húsvét ünnepében szeretettel, titkon Jézus lelke, áldott lelke ide is bejusson. Most hát, kislányok, hozzátok fordulok, Hogy a piros tojást párjával adjátok.