Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK

11. A Golgotán megszűnt a gyász, (jajszó), és már hirdetik az angyalok, hogy a harmadnap halott idvezítő feltámadott. Öröm zendül a gyászos tájon, alleluja, hálaadás, a holtakért szívünk ne fájjon, mert látjuk: van feltámadás. Fájdalmas szívek, könnyes lelkek, Jézus üres sírjához jertek! Angyali szó hirdeti ott, nincs itt az Úr, feltámadott. Ne kételkedjünk, mint Tamás, mert látjuk, van feltámadás! (Kisgéres) 12. Rózsaszínű hajnal zengett Jeruzsálem felett, mikor az Úr Jézus sírjából kilépett. Föltámadt, amint azt sokszor megígérte, az eget a földdel kibékítette. Ennek emlékére ünnepel a világ, itt a tavasz, kinyílt a kertben a virág. E családi házban is kezd nyílni egy rózsa, jöttem meglocsolni, hogy el ne hervadna. Hogy mindig viruljon, mindig üde legyen, kedves szüleinek örömöt szerezzen! Elete egére bánat sose szálljon, legyen nagyon boldog ezen a világon! E kedves ünnepre készítsék a tojást, én is elfogadom, ha szívesen adják. (Kiskövesd) 13. Nagy örömhírt mondok, az Úr Jézus feltámadt, távozzék e háztól minden bú és bánat! Azért jöttem én, kisfiú létemre, hogy harmatot öntsek a kis növendék(ek)re. Mert ha meg nem öntöm a kis növendéket, nem virágzik nékem a jövőben szépet. Áldja meg az Isten ékes virágokat, viruljon orcája mindenkor harmattal! (Kiskövesd) 14. Jó reggelt kívánok a tisztelt családnak, e hajlékban lakó pici, piros lánynak! Engedelmet kérek, illő alázattal, hogy belépni mertem ilyen bátorsággal! Ki vagyok? Mi vagyok? Húsvétnak hírnöke, Jézus is feltámadt erre az ünnepre. Meghalt, hogy megváltson a bűnnek átkától, feltámadt azért, hogy ne féljünk a haláltól. Megfeszítették őt harmadnap ezelőtt,