Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK

n. KÖSZÖNTŐVERSEK A TÉLI ÜNNEPKÖRBEN A téli ünnepkör középpontjában álló karácsony lényegében magához vonzotta az ünnep másod- és harmadnapján - az István és János névnapokat. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy a magyar nyelvterületen ismert névnapköszöntők lényegében e két névhez kapcsolódnak, s maga a szokás is a karácsonyi ünnepkör szekunder részének tűnik. Az ország számos vidékéről leírt szokásszövegek már eddig is számos következtetésre adtak lehetőségeket a kutatóknak, jóllehet több nyitott kérdés is van a témát illetően. A kérdéskört - az Ung-vidék anyagának közlése kapcsán - Barna Gábor a közelmúltban összefoglalta,

11 így ezen a helyen csupán a problémakör néhány fő kérdéséhez fűzök megjegyzéseket - gyűjtéseim alapján. A névnapi köszöntők a Bodrogköz azon településein jelennek meg nagyobb számban, s ott bukkannak fel az igényesebb versszövegek is, ahol pl. a húsvéti köszöntőverseknek is több variánsa és „igényesebb" formája található (Pacin, Kisgéres, Kiskövesd és Nagykövesd). Anélkül, hogy újra végigkövetnénk a húsvéti szöveganyag kapcsán megfogalmazott gondolatsort, csupán jelzem, hogy e versek mögött is a tanítók, kántorok személyét, s elsősorban Sárospatak reformátusságának hatását kell sejtenünk. Aligha vitatható e versek kapcsolata az iskola hatásával is, különösen az 1. típus esetében.

12 A Felső-Bodrogköz falvaiban - az emlékezetben megragadható időszakban - az Istvánok és Jánosok köszöntése nem volt része a karácsonyi ünnep időszakának, ünnepkörének. Alkalomszerűen jártak el köszönteni a gyerekek, mindenekelőtt rokonokhoz, barátokhoz a felnőtt férfiak. Mindig eljártak Istvánt és Jánost köszönteni, ha ezt a nevet viselte a tanító, a kántor, ritkábban a bíró, vagy más helyi személyiségek. Annak megfelelően változott az - énekelt vagy verselt - szövegek tartalma is, hogy kinek szólt: az ünnepélyes hangulatútól a tréfás, esetleg obszcén változatig. Nem nehéz felfedezni a kapcsolatot a különböző ünnepek köszöntőinek tartalmában: az egyszerűbb, rövidebb versekben olykor csak az időpontot jelölő szó (szavak) cserélődnek fel. Nem lehet egyértelműen megállapítani ma már a verselt és énekelt szövegek elkülönülését. Az la-b és a 2. típus mindig dallammal jelenik meg,

13 ugyanakkor gyűjtésemben vannak olyan szövegek, amelyek sugallják az éneklés lehetőségét (5., 6., 7., <§.), de az adatközlőim csupán versként ismerték azokat, tagadva az éneklés lehetőségét. Ugyanakkor felbukkannak egyértelműen verselhető szakaszok, amelyeket dallamhoz kapcsolnak, ill. énekelt vershez kötnek hozzá, elénekelve a köszöntő formulát is (pl. IV. 1.). A kutatott falvak többségében a névnapi köszöntés kifejezetten újnak tűnik: az emlékezet szerint az 1930-as évektől bukkan fel alkalomszerűen, csupán családi és baráti körben, ilyen formában megérve a második világháborút követő éveket is. Ezzel együtt sem beszélhetünk a szokás terjedéséről, sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy egy-egy közösségben, elsősorban a fent már említett református falvakban, egyegy verselő, írástudó tevékenysége gazdagította az ünnep szöveganyagát, formálva ez11 Barna Gábor 1990. 171-198.; Vö. Dömötör Tekla 1964. 156-162. 12 Manga János 1981. 659.; Az la. és 2a. köszöntők dallamának lejegyzéséért Barsi Ernőnek tartozom köszönettel. Az la. dallam változatát Erdélyben, Széken Lajtha László jegyezte le 1940-ben. Magyar Népzene Tára 11.988. sz. Szövegtöredékei a Dunántúlon is megtalálhatók (pl. Kerényi György gyűjtése a zalai Csácsbozsokról. MNT.II.951. sz.). Több helyen tudják Erdélyben is, pl. Járdányi Pál Kidéről gyűjtötte (MNT.II.986. sz.). Az adatokat szintén Barsi Ernőnek köszönöm. 13 A Bodrogközből alig ismerünk névnapi köszöntőket, a Magyar Népzene Tára is csak Karcsáról közöl egyet (11.934. Lajtha László gyűjtése). Az adatot Barsi Ernőnek köszönöm. Vö. Barna Gábor 1990. 171198.