Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK
ismertnek tartja. 1 A magyar néprajz új összefoglalásában Tátrai Zsuzsanna lényegében fenntartja a korábbi, a lexikonban leírt véleményét, jelezve, hogy a húsvéti szokásban országszerte a locsolás, az öntözködés a lényeg, bár a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett néhány rítusszöveget is ismerünk e jeles nap költészetében. 2 Barna Gábor - a húsvéti versek zempléni, ungi, abaúji, beregi elterjedése mögött - rámutat Sárospatak reformátussága, ill. a pataki kollégium hatására, s feltette a kérdést, hogy sajátosan református hagyomány-e a húsvéti köszöntő/ és locsolóvers? Hiányként fogalmazta meg, hogy - a fent jelzett területek mellett - a Tiszántúlon nem találkozunk Debrecen, ill. a debreceni kollégium hasonló hatásával. 3 A Tiszántúlról fellelhető szórványos közlések, de különösen Szabó László tanulmányának példái a szatmári és beregi Tiszahátról jelzik a Barna Gábor által hiányolt hatást, s összességükben azt sejtetik nem változtatva a versek eredetéről vallottakat -, hogy Északkelet-Magyarország protestáns tömbje húsvéti szokásanyagának jellegzetes műfaját képviselik a húsvéti köszöntők és locsolóversek. 4 A debreceni kollégiumi hatás mellett Sárospatak ez irányú szerepét Komáromy Sándornak a sárospataki diákköltészetről frissebben megjelent munkái is igazolják, 5 s bizonyára kimutatható a református kollégiumok effajta hatása a Partium, Erdély, egyáltalán a keleti magyar nyelvterület egészén is. 6 Ez az írás további adalékokkal kíván szolgálni a témakör teljességéhez: mintegy összekapcsolva az ungi, abaúji, szatmári közlések területeit a Bodrogközből, különösen a ma Szlovákiához tartozó Felső-Bodrogközből mutat be húsvéti köszöntőket és locsolóverseket. 7 Meg kell jegyeznem, hogy a vizsgált tájegység települései, különösen a református falvak ma is igen gazdagok a különféle alkalmi köszöntőkben (István- és János-nap, Újév), különösen a köszöntők epikus csoportjához sorolható vallásos tartalmú húsvéti versekben, amelyek első hallásra is - tartalmilag, nyelvileg, stílusukban összetartozó, egységes szeletét jelentik az itt élő magyarság műveltségének. Amíg a többi köszöntő már csak az idősebbek, főleg a 70 év fölöttiek emlékezetében él, addig a fiúgyerekek tovább örökítik a locsolóversek régi típusait is. 8 A húsvét másodnapja a második világháborút követő évekig, az 1950-es évek derekáig őrizte elevenen az ünnep régi szokásait és jellegét, azóta elsősorban a gyerekek számára maradt meg a köszöntés és locsolkodás. A felnőtt férfiak legfeljebb családon, ismerősi körön belül jártak el az elmúlt évtizedekben, de oda is egyre ritkábban. Korábban a hímesszedés, tojásszedés, öntözködés csoportos alkalom volt, s külön jártak a kisfiúk, a legények és a felnőtt férfiak. (Az utóbbiak mindig is kevesebben.) Kiskövesden pl. a gyerekeknek hímzett vászontaskó volt a vállán, keresztbe akasztva, s 1 Tátrai Zsuzsanna 1979.608. 2 Tátrai Zsuzsanna 1990. 159. 3 Barna Gábor 1986. 68-70. 4 N. Bartha Károly 1938.; Tóth Judit 1984. 133-137.; Enyedi József 1988.; Szabó László 1991. 185-208. 5 Bán Imre-Julow Viktor 1964.; Sárospatakról összegzőén: Komáromy Sándor 1992. 6 Barna i. m. 70.; Szabó i. m. 204. Mindkét hivatkozott munka kérdéskör bőséges irodalmával. 7 A gyűjtést 1991 ősze és 1993 tavasza között végeztem, mintegy 40 kelet-szlovákiai településen a Národopisny Ustav SAV. megbízásából és támogatásával. E témakör anyaggyűjtése azonban csak mellékes szála volt a kiterjedtebb, elsősorban az anyagi kultúra területét érintő terepkutatásnak. Ezt az anyagot az 1986 nyarán Pácinban szervezett gyűjtőtábor anyagával egészítettem ki, ahonnan - saját gyűjtésű szövegeim mellett Török Eszter, Barta Zsolt, Fias Zsuzsa, Molnár Márta és Bai Judit gyűjtéseit használtam fel. 8 1993 tavaszán a kisgéresi iskolában mintegy 10 verset mondtak a 10-14 éves tanulók, köztük igen hosszú, régies, kifejezetten nehéz szövegeket is. 1993 decemberében újabb szövegeket kaptam, amelyeket - kérésemre - pedagógusok gyűjtöttek nagykövesdi, kiskövesdi, nagygéresi, örösi és szentesi diákjaiktól (8b., 9b., 17., 18., 19., 20., 26., 31., 37., 40., 58. és 52. sz. versek). Ezúton köszönöm meg a királyhelmeci Csemadok munkatársa, Terebesi Gyula közvetítő segítségét.
