Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK E fejezet anyagát - korábban megkezdett témáim gyűjtése közben - munkám kísérőjeként, „melléktermékeként" szedtem össze. A gazdálkodás, árucsere és más, az anyagi kultúra körébe tartozó kérdések anyaggyűjtése mellett, számos adatközlőmmel szorosabbá váló kapcsolatom révén szinte önmagát kínálta újabb témakörök bekapcsolása, amelyek - tekintettel a kutatott települések aránylag nagy számára - sajátos mozaikkockáiként gyűltek és rakódtak egymás mellé. Nem tagadhatom, hogy az újabb köszöntőversek megtalálása, különösen idős adatközlőimnek emlékezetükkel megvívott kis „küzdelmeinek" sikere igen sok örömöt is okozott számomra, s formálta eddigi gyűjtési tematikám mellett az anyaggyűjtés technikáját is. A fentieknek megfelelően ez az anyag elsősorban példaként, egészében tanulságos és használható, s nem alkalmas az elterjedés, a változás, egyáltalán a szájhagyományozás törvényszerűségeinek vizsgálatára. Sem a gyűjtés, sem a feldolgozás módszere nem az anyag belső szerkezetének feltárását célozta, sokkal inkább egyfajta példatár, szöveggyűjtemény közreadását. Ez persze nem jelenti azt, hogy - ahol arra alkalmam volt - figyelmen kívül hagytam volna bizonyos tanulságait a szöveganyag értelmezésének. Összességében a közreadott szövegek azonban a Felső-Bodrogköz hagyományos műveltségének egy szeletét igyekeznek reprezentálni a kötet többi témájának kiegészítésével. Jelen közlésnek nem lehet feladata sem az egyes települések köszöntő szövegeinek teljes feltárása, sem annak mikrofilológiai elemzése, hogy a különböző írástudók által megfogalmazott szövegek miként idomultak egy-egy település ízléséhez, nyelvéhez és nyelvi „szokásaihoz" - elsősorban az anyagbemutatás a cél. A fenti feladatok elvégzése azonban sürgető feladat, csakúgy, mint a tájegység ünnepi szokásanyagának feltárása, beleértve az interetnikus vonatkozásokat csakúgy, mint a szokáshagyomány változásának elemzését. A közölt köszöntők is jelzik azonban, hogy a Bodrogköz szövegfolklórja ma is kutatásra érdemes feladat. Anélkül, hogy minden szövegvariánst közreadnánk, a bemutatott anyag reprezentálja a vizsgált kérdéskör hagyományát, egyben ki is jelöli a további gyűjtés és feldolgozás lehetőségeit. Az elterjedéshez adalékokat szolgáló közlés talán önmagában is közelebb viszi a kutatást a még nyitott kérdések megválaszolásához. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezeknek a szövegeknek a közreadása, esetleges újratanulása hozzájárulhat az egyes közösségek ünnepi szokásrendjének tartalmas újraélesztéséhez, nyelvi állapotának javításához - természetesen a 20. század végén elvárható módon és színvonalon. I. HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐK ÉS LOCSOLÓVERSEK* Az ünnepi rigmusok, alkalmi köszöntők sajátos vonulatát alkotó húsvéti köszöntökről, locsolóversekről a Magyar néprajzi lexikon szócikke tömören és sommásan fogalmaz: azokat többségükben nem népi eredetűnek, s csekély eltérésekkel országosan * A húsvéti versekből közöltem az Ág Tibor 65. születésnapjára készült Festschriftben. (Szerk.: Liszka József. Bratislava, 1994.)
