Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

3. pásztor: Angyal: 1. pásztor: Pásztorok: 2. pásztor: Pásztorok: 1. pásztor: 1. öreg: 2. pásztor: 1. öreg: 2. öreg: Szerencsés jó estét kenyeres pajtásim, hol veszed itt magad, mikor jól tudod, hogy a nyájat elhagyni nem szabad. Mikor én a nyájat őrzöm, a fél szemem alszik a másik meg fülel, s mikor észreveszem a farkas suttogását, ezzel a csengős bottal a bőrére suhintok. Sutba valók vagytok nem pásztorok, holmi kísértetekkel álltok itt elő. Ne féljetek pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek, mert ma néktek született, kit meg jövendöltetett, Egy szűznek méhéből, szüzén szült véréből született a Jézus ale aleluja. Nagy fényeség tört elő szemembe, és egy angyal szó hangzott fülembe, hogy Jézus született, jászolba tétetett Betlehembe. Menjünk hát mi is lássunk csak csodát, ne féljünk semmit, hagyjuk itt a nyájt. Hogy áldást magunkra vehessük, nyájunk induljunk hát! Lám már én indulok, az útnak lódulok, kövessetek! Hallod e bojtár ugorj talpadra, ne legyen semmi gondod, nyájad amott egy dombocskán fekszik. Egy juhocskám vedd váladra! Gyere be apó!... Merre öreg, merre? Nem csörög a medve! Még az Óperenciás tengeren is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú vadkan túr, még azon is túl. Fogadj Isten, jónapot! Hulljon ki a fogatok, szakadjon százhetvenhét felé a derekatok, megittátok, megettétek az én jó boraimat, s az én rongyos szakállamra még csak nem is gondoltatok! Huncutok vagytok, nem pásztorok, holmi kísértetekkel álltok itt elő. Gyere be apó! Hát bizony apó befagyott itt keményre, simára, vigyázzon kend, hogy el nem essék a kemény föld fagyába! Isten tudja meddig jártam, míg a legényekre rátaláltam: Ehun vannak mulatoznak, látszik, hogy a nyájra milyen gyönyörűen vigyáznak. Szó ami szó csúnya dolog, de a kend fejében is csak a huncutság forog. De ha előveszem azt a vékony tengernádpálcát, úgy el hányom az inge gallérját, hogy semmi baja se lesz. (pásztorokhoz) Fiaim, fiaim ti itt rám nem is gondoltok, szegény öreget a pusztában magára hagytátok. Nyájam szétszaladt, nem tudom mi baja, ugrik, mászik, béget apraja és nagyja. De midőn az éjjel kisütött a holdvilág, nem panaszlom, elővettem a bibliát. Olvastam belőle Dániel prófétát,