Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Ha pásztor vagy, az légy, ne hagyd el a nyájad, mert megtapogatja nagyapó a hátad. II. Pásztor: Nem is hagytam volna én el, de egy kisértet ugy megijesztett, ha rágondolok, még most is reszketek. III. Pásztor: Hol az a kisértet, hadd üssek jót rajta, hadd repedjen szinte gúnyájának rojtja! Mucikba való vagy, nem is a nyáj mellé, holmi kisértetettek állsz itt nekem elé! (Csenget) IV. Pásztor (lassan megy be, miközben beszél): Adj Isten jó napot, már én is itt vagyok, ujdon uj ruhámon sok jukat mutatok. Már ebben is kilátszik, hogy jó pásztor vagyok, mert a farkasoktól nem messze szaladok. De mostan az egyszer elhagytam a nyájam, mert egy csodálatos kísértetet láttam. Gyönyörűen énekelt, szárnya is volt néki, egész ruházata csillaggal volt teli. Kérdem tőle mit akar, de ő diákul szólt, nem tudom hogy mit szólt, csak tudom hogy szép volt. Ugyan mit jelent ez? Még ilyet nem láttam, pedig a nyáj mellett már sokat háltam. III. Pásztor: Ugyan mit jelentene? Alom és más semmi, no bizony csak, volt is mitől megijedni! IV. Pásztor: Hogy volt-e? Volt bizony, kend is megijedt volna, ha az a kisértet kend elé termett volna! III. Pásztor: No, de nem kívánja, hogy meglássam őt, mert végig húzom a hátán a bunkót! IV. Pásztor (csenget) V. Pásztor (lassan jön be, közben az öreggel beszél): Bizony megfagyott már keményre, simára, el ne essen apó, vigyázzon magára! Mondtam, hogy maradjunk a jó meleg tanyán, mert bajos most járni a kemény föld fagyán. Azt meg Isten tudja, meddig járunk, kelünk, míg a többiekre valahol rálelünk. No, de ihol vannak, hogy meg mulatoznak, mondhatom, a nyájra gyönyörűn vigyáznak! Cimborák, szó ami szó, de ez csúnya dolog, a ti eszetekben csak a mulatság forog? Szegény apót meg engem elhagytok? Bánjátok ti, ha a farkasok fölfalnak? Öreg: Fiaim, pásztorok, rám nem is gondoltok, engem, öreg embert, mind magamra hagytok? A nyájam széjjelszaladt, nem tudom, mi baja, ugrik, játszik, béget nagyja és apraja. Amint a mult éjjel sütött a holdvilág, nem panaszlom, elővettem a bibliát. Szikrázott a szemem, pápaszemet tettem,