Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

szétszórták a kertben az ünnep után. Felhasználták a beteg szarvasmarha gyógyítására, vagy az elles után etették meg a tehénnel, hogy a borját ne lehessen megrontani. Ritka volt a magvak ünnep utáni elégetése. Imregen azt tartották, hogy amilyen ügyesen kapkodja az aprólék a karácsonyi asztalról elébe szórt magot, olyan gyorsan nő majd a vetés a következő évben, s amilyen magot leginkább felkap a baromfi, abból lesz a legjobb termés. A körtvélyesi ruszinok a csépeletlen gabonán kívül nem vittek más szemeket az asztalra, viszont a Hardicsára települt ruszin családok éppen úgy szétterítették a magvakat a karácsonyi abrosz alatt, mint az ottani magyarok. Falvaink római katolikus és görög katolikus családjainál régebben elterjedt volt a Luca-búza csíráztatása.

79 Az elmúlt évtizedekben a szokás erősen visszaszorult, de ma is minden településen gyakorolják. Viliára búzát csíráztattak a körtvélyesi ruszinok is. Szolnocskán, Vekén a Luca-búzát szalaggal kötötték át, úgy került az ünnepi asztalra. A karácsonyfa elterjedésével a búza egyre inkább a fa alatt, mellett kapott helyet. Szentmárián vízkereszt után, mikor a karácsonyfát is kidobták, kétfelé repesztették a Lucabúzát és megetették azt a tehenekkel. Nyomaiban lelhető már fel csupán a Katalin-ág hagyománya. Kisdobrán például vadgesztenyeágat hajtattak Katalintól karácsony viliájáig, amikor azt az ünnepi asztalra tették. Hasonlóan történt ez a Zbojból települt ruszinoknál is. A karácsonyi víz A karácsonyi szokásanyagban a magyar nyelvterület egészén ismert a víz (aranyvíz, életvize) szerepe. Tátrai Zsuzsanna összegzése karácsony estéjéhez, éjféljéhez kapcsolja a mágikus erejű víz használatát,

80 jóllehet Szendrey Akos már fél századdal korábban kétfelé bontotta a szokás rituális tartalmát: az időpont és az első víz kérdésére.

81 A Felső-Bodrogköz és a Bodrog mente karácsonyi szokásrendjében aranyvíz, aranyosvíz, hajnali víz (csak Nagybáriban) volt a mágikus erejű víz neve, de olyan falvakban is ismerik, ahol nem tartják számon megkülönböztető nevét. Egyaránt megragadható a római és görög katolikus, valamint református adatközlők emlékezetében. A karácsonyi víz rítusfunkciójának két időpontja figyelhető meg: az ünnep viliájának estéje vagy éjfélje, vagy karácsony első napjának hajnala, kora reggele. Szenteste, az éjféli miséről kijövet, vagy éjfélkor merítettek vizet, s vittek haza egy vödörrel. Mágikus erejét annak tulajdonították, hogy akkor született meg Jézus Krisztus. Helyenként összekapcsolták a mágikus hatást az első víz képzetével: csak akkor volt aranyos a víz, ha először merítettek belőle; ha valaki már kimerítette, többé nem reménykedhettek a víz csodás hatásában. „Nagyapám kiment viliakor, tett a kútra egy jegyet. Éjfélkor kiment a vederrel, hogy vizet hozzon abból a kútból. Ha a jegy már nem volt a kúton, akkor elkésett, mert az aranyos vizet valaki már kimerítette. Akkor nem hozott a kútból vizet, mert ez csak addig volt aranyosvíz, amíg a kút érintetlen volt."

82 A vízből az egész család ivott egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek, a lányok pedig szépek maradjanak. Battyánban a lovat is megitatták az aranyos vízből. 79 Vö. Dömötör Sándor 1959. 345-358.; A kérdés további vizsgálatot igényelne, de adataim alapján nem osztom Niedermüller Péter véleményét a Luca-búza délszláv eredeztetéséről Észak-Magyarországon. Vö. Niedermüller Péter 1977. 228-229. 80 Tátrai Zsuzsanna 1990. 246. 81 Szendrey Ákos 1940. 394-395., 398-399.; Vö. még Szendrey Zsigmond 1940. 357-358. 82 Konyár Miklósné Mokri Irén, Örös. 1920-ban született római katolikus adatközlő.