Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
Bácskán húsvétkor színes szalagokon függő, kifújt hímes tojást akasztottak a vázában álló szentelt barkára. Leleszen, ha meghalt valaki, a holttest alá egy szem szentelt barkát tettek, vagy egy egész barkás ágat tettek a koporsóba. Zemplénben egy szem barkát raktak a halott feje alá. Húsvéti szentelmények A különböző falvak húsvéti szentelményei között nem tudunk kimutatni jelentős különbségeket. Legfontosabb volt a nagy méretű kalács - vidékünkön általánosan pászka -, aminek mérete és formája különböző volt. Altalános a nagy, kerek pászka, amit a délkeleti rész határ menti falvaiban vált fel a fonott forma. A körtvélyesi ruszinok asz szonyai egészen nagy, akár 8-10 kilós pászkákat sütöttek és obruszban cipelték - nem ritkán kettesével - a templomba. A magyar falvakban inkább kétfülű kosarat használtak erre a célra. Csak a húsvéti szenteléskor került használatba a szövött pászkatakaró. Radi adatközlőim szerint szerepet kapott ez a nyári zivatar, villámlás elleni mágikus védekezésnél is: ha égiháború volt, akkor kimentek vele az udvarra és háromszor meglengették, „meglógatták" a vihar elé. 22 Kötött szerepe volt a szentelmények között a főtt sonkának, sodornak, valamint a főtt tojásoknak, amelyeket általában héjuktól megtisztítva tettek a kosárba. A szentelésre kerülő élelmiszerek másik csoportja nem ennyire kötött a vallási hagyományban, mégis lényegében egységesnek mondható falvainkban. Szenteltettek kolbászt és tölteléket: az utóbbi sertéshúsból készült, egybesült vagdalt, fasírt. Abarán hasonlót készítettek darált sertéstüdőből, kohocska volt a neve. Elszórt adatok utalnak a töltött sertéshús, ill. a megtöltött és egészben megsütött bárány megszentelésére. Vágtak a kosárba egy darabka szalonnát, kis pohárba sót, apró üvegbe bort tettek. Altalános volt a sárgatúró, édestúró készítése: cukorral, tojással, újabban fahéjjal, vaníliacukorral felforralt tejből készült, laza szövésű textílián csöpögtették le és abban formázták meg. Nem volt gyakori a vaj szentelése sem: pohárban vagy kistányéron tették a kosárba, tetejére fakanállal vagy villával keresztet rajzoltak. Az ételek mellett a szentelés során mindig megjelentek különféle zöld ágak, növények, virágok is. Adatközlőim ennek elsősorban díszítő funkcióját hangsúlyozták, ám aligha lehet kétséges, hogy összefügg ez a vegetációs erő átvitelének elképzelésével és annak tavaszi megújulásával is. 23 Volt, hogy ibolyával rakták körül a kosarat, leggyakrabban azonban a börvingből (Radban börvény) fonott koszorúcskát helyezték el abban. A falusi kutakban és azok környékén élő futónövény (Atragene, Clematis alpina, havasi iszalag) 24 vidékünkön általánosan ismert ebben a funkcióban. Nagykövesden picpangból (puszpáng, buxus, Buxacaea sempervirens) fonták ezt a kis koszorút. A megszentelt ételek elfogyasztása után ezeket a növényi részeket is elégették. Ugyancsak általános volt a torma (Armoracia lapathifolia) megszentelése. Leginkább az ünnepi étrend részeként kerül a húsvéti kosárba, ám Bélyben és Szentmárián megkülönböztetett szerepe volt az ünnep első étkezésénél: először mindenki ebbe harapott bele, hogy „érezze meg Krisztusnak a kínját". 25 22 Kendi Jánosné római katolikus, született 1921.; Matyi József római katolikus, született 1908. 23 Ujváry Zoltán 1969. 74-80., 123-124. 24 Új magyar tájszótár I. 448., 450. Budapest, 1979. 25 Majtkrics József, szül. 1923., görög katolikus.
