Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

3. kép. Férfiviselet (Garany, 1929. Györffy István gyűjt. NME 25.847) 4. kép. Királyhelmeci család (1921. Györffy István gyújt. NME 25.263) ták a vécsieknek, át a vizén: Vécsiek vagytok, szapulóba szartok, onnan esztek, onnan isztok, onnan kanáloztok. Hardicsa-dicsa-dicsa! - mondják, utánozva a cigánydalok visszatérő sorzáró ritmusát. Érdekesebbek számunkra a viseletre utaló csúfolók, amelyek olykor a táj etnikai tagoltságát is felidézik. Ráska jelzője bocskoros volt, Abara tarisznyás, ugyanakkor - a jellegzetes vászontarisznyáról - Boly a hurkos, Nagyrozvágy a kotorcás jelzőt nyerte. (Mindez persze a nyelvi különbözőségekre is utal, melyekről alább még említést teszek.) Tanulságos - a fenti sorolóban is felbukkan - Céke jellegzetes viselete, a fehér nadrág. A cékei szlovák férfiak még a két háború között is viselték az asszonyaik által szőtt és varrt vászonnadrágot. A szomszédos Zemplénben mondják: ,A szomszéd faluban, Cékén az volt a szokás, hogy az asszonyok a vászonból varrták a nadrágot a férfiaknak. Az emberek akármit dolgoztak, vagy ettek csak így tettek!" (Mutatja, hogy a nadrágba, a két combnál törli a tenyerét.) Olyan zsíros lett a nadrág, mintha bűr lett volna! Ha jött Cékéről egy ember, akkor mondták: - Jön már a zsíros nadrágos! Kitapinthatók vallási, olykor etnikai különbségek a táplálkozáshoz kapcsolódó csúfoló jelzőkből is. Nagykövesd paszulyos, Bés godzsányos volt - utóbbiak elődei állítólag ínséges időben fogyasztották a godzsány nevű vízi, mocsári növény lisztes gyökerét. A garanyiak a hardicsaiakat dzsama, ezek a garanyiakat muckások elnevezéssel ugratják: a dzsama és a mucka - a törtkrumpli, krumplidzsámiska elnevezései - már a kétnyelvűségre is utalnak. Különböző tartalmú Dobra és Cigánd népének olajos, olajos