Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN
/. kép. Nagykövesd ábrázolása a Vasárnapi Újság 1858. évfolyamában Európa más tájairól, abban van annyi - felismerhető vagy csak sejthető, vélhető - lokális kötődés, hogy a helyszínen fel sem merül a történet hitelességének, lokális kötődésének megkérdőjelezése. A táj, az ott élők habitusa olyan - talán csak lélektani - elemek az ott járók számára, hogy „felismerhetővé" teszik a hallott történet helyét, szereplőit, témáját. Még inkább így lehetett ez a korábbi generációk életében, amíg az egyes falvak jobban őrizték sajátos karakterüket, s nem uniformizálta őket a század második felének gazdasági-társadalmi sodrása. E téma gyűjtése lényegében soha nem tekinthető lezártnak. Adataim mintegy 40 településről származnak, s bár jeleznek bizonyos különbségeket mind az egyes típusok terheltségében, mind a műfaj táji „centrumait" illetően, e vonatkozásban nem közölhetek megfogalmazott tanulságokat. Alább elsősorban a szövegek közlésére helyezem a hangsúlyt. Foglalkozás, testi jegyek, mentalitás, viselet, nyelvi sajátosságok és számos más ok miatt igen sok települést csúfolnak, s a csúfolódó nyelvi formák szinte állandó jelzőként rögzülnek a településnevekhez. Különösen érdekesek azok a falucsúfolók, amelyek mintegy verssé formálva rendelik egymás mellé egy-egy kistáj településeinek jegyeit. Korábbi megfogalmazásomban ezekben a falusorolókban, csúf ólokban a kistáji munkamegosztás rendjét véltem felfedezni, 5 hiszen a jelzők egy része valóban jellegzetes foglalkozásokra, tevékenységekre, termékekre utal. Mégis, ma már ezt inkább kutatási hipotézisnek tartom, hiszen a falusorolók és -csúfolók lényegesen több metszetben, gazdagabban tükrözik ennél a hagyományos népéletet. 5 Viga Gyula 1986. 152-155.
