Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

tejre mentek rá, hordták Helmecre eladni."

144 (A vízen túl, a Latorca túlsó partján fekvő ungi falvakban az ökörtartás és a tehén jármolása általánosabb volt. Bés, Csicser stb. falvak ugyancsak ismert ökörtartók voltak, hasonlóan a Bodrog mente településeihez. Hasonlóan inkább ökörtartóknak ismerték a Bodrogköz érintkező magyarországi oldalát, elsősorban Zemplénagárdot és a környező falvakat.) Ezen a ponton adataim már az állattenyésztés, a legeltetés lehetőségei és kistáji különbségei felé vezetnek. Azt azonban öszszegzésként meg kell fogalmaznom, hogy a fogatolt állatok, birtokstruktúra, értékesítési lehetőségek, piacok távolsága, és még számos gazdasági tényező együttesen nyilvánul meg a fogatolásban, ill. a fogatolás, a domináns igaerő maga is igazodik a fenti gazdasági tényezőkhöz. Falvainkban a jármos ökröket patkolták, az utak kövezése sürgette a félpatkók használatát. Korábban csak a köves talajú részeken volt ez gyakorlat, a Bodrogközben kevéssé, mint az Ondava és a Bodrog jobb oldalán. Az ökör-, ill. tehénfogatok kialakítása, a jószág igába való betörése néprajzi irodalmunkban jól ismert, ennek különösebb táji variánsai nem mutathatók ki. Őrösből, Szőllőskéről szórványos adatok vannak a szarvasmarhafogatok gyeplővel való irányítására.

145 Ez azonban vidékünkön nem volt elterjedt, csak egy-egy család „újításaként" értelmezhető. A jármokat főleg helybeli kerékgyártók készítették falvainkban az első világháború után, ügyes kezű férfiak azonban maguk is elő tudták azt állítani. A második világháborúig - a ma Kárpátaljához tartozó - Nagydobronyt tartották számon járomkészítő faluként, ahonnan nagy számban jutottak vonóeszközök a Felső-Bodrogközbe is.

146 Vásárolták a jármokat a vásárokban is. A járom alkatrészeinek elnevezése vidékünkön nagyjából egységes. Az általános járomfej mellett Battyánban bukkan fel a toló elnevezés. Az alsórész neve aljdeszka vagy áldeszka, aldeszka (Szőllőske), alsó deszka (Battyán), az ugyancsak általános béldeszka helyett Battyánban a közfa kifejezés ismert. Az általános járomszeg mellett a közszög, vonószög, huzatószög váltakozva fordul elő a rúdhoz való erősítést szolgáló vasalkatrész elnevezésére.

147 Nagyobb figyelmet szenteltem a terepmunka során a járomba fogott szarvasmarha pár tagjai elnevezésének (7. kép). Bár az adatsor itt sem lehet teljes, mégis jól szemlélteti, hogy a vizsgált terület déli sávjában, valamint az Ondava és a Bodrog jobb partján a kezes és a barázdás kifejezések ismertek. A Latorca mentén a kezes és belső, szélső és belső (Bodrogszentesen kétszélső és belső) szavak jelzik a fogat bal, ill. jobboldali állatát. Borsiban barázdás és szélső alakok bukkannak fel, Pálföldén és Nagytárkányban pedig az irányító szavak a fogatolt állatok elnevezésére is átmentek: prükk - prükkös, csá — csás. A befogott marha irányítására a csá!, csálé! (Bácska!), csára! (Szomotor), ill. a prukk!, prükk! szócskák általánosak. Az utóbbi kettő elterjedésében is vannak megfogható különbségek, ezek azonban jelenlegi adataim, megfigyeléseim alapján nem eléggé meggyőzőek, s csak további megfigyelésekkel lennének konkretizálhatok. 144 Szirovec János, szül. 1907. 145 Jelzi ezt vidékünkről a Magyar Néprajzi Atlasz 118. lapja is. 146 Móricz Kálmán nagydobronyi monográfiája nem emlékezik meg a dobronyiak famunkájáról. Vö. Móricz Kálmán 1993. 147 Vö. Magyar Néprajzi Atlasz 122-123. térképlap.