Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

mellett is - a csempészet aránylag békés tevékenysége volt a határ két oldalán élő falvak népének, ill. az abba bekapcsolódóknak. Volt akinek a „vérében volt", volt, aki alkalmanként szorult csak rá, de a csempészkedés mindig zajlott, s zajlik ma is. Alkalmanként a helyi hivatali hatalom cinkos szemhunyásával. 7. Vándorlás a malmokhoz A népesség különböző csoportjainak időszakos vándorlását figyelhetjük meg a malmokhoz: a korábbi századokban a vízimalmok és a szárazmalmok kisebb-nagyobb körzetekből vonzották őrléskor az egyes települések lakóit. A vármegye összeírásaiból ismerjük a malommal rendelkező településeket, ennek kapcsán lényegében kirajzolódik az őrlők vonzáskörzete is. Ez azonban változó szerkezetű, mert - főleg vízimalmok esetében - a változó természeti tényezők a malmok működését erősen befolyásolták. Balassa Iván tette közzé a szárazmalmok lajstromát, ami szerint 1809-ben vidékünkön Szomotor, Kisújlak, Szinyér, Zétény, Véke, Szentes (2), Nagygéres (3), Örös, Nagykövesd, Szerdahely (2), Szolnocska, Lelesz (2), Kaponya, Csernyő, Kistárkány, Nagytárkány, Perbenyik, Bély (2), Helmec (2) és Kisgéres rendelkezett állati erővel hajtott őrlőberendezéssel.

115 Ugyanez a forrás tartalmazza a vízimalmok felsorolását is: Battyán, Bácska, Lelesz, Zétény és Eszenke rendelkezett malommal a Latorca vizén. Ezek a magas vízállás miatt nem üzemeltek a bejárás - október közepe - idején. Rajtuk kívül apró csorgó malmokat írtak össze Céke, Kisbári és Borsi területén, ez utóbbiak csak záporok után üzemeltek.

116 Bizonyos, hogy - az említetteken kívül - számos vízimalom lehetett a 19. század elején a Bodrogon is: erre utalnak Fáy Barnabás, a Bodrog szabályozásáért felelős miniszteri biztos feljegyzései. Ezek szerint a mederben épített régi malomgátak akadályozzák az új gátak építését, azokat el kell bontani.

117 Dóka Klára szerint a Latorca és a Bodrog malmai és halászó vizei is nagy szerepet játszottak a Bodrogköz északi részének elmocsarasodásában; főleg Zemplén, Ladmóc és Szerdahely malmai voltak veszélyesek.

118 Balassa már említett írása

119 említ adatokat a malmokba való vándorlásokra is: 1772-ben Bolyból - ahol nem volt malom - Zéténybe jártak őrletni, a dámóciak pedig Láca, Bély és Agárd őrlőit keresték fel. Számos hasznos információt tartalmaz erre vonatkozóan az investigatio adatsora is. A malmok egy része kendertörőt is működtetett, ami szintén vonzotta a közeli falvak népét. A vízrendezés következtében a vízimalmok fokozatosan elveszítették szerepüket, a 19. század utolsó harmadában pedig - az őrlés technikájának megváltozásával - a gőzmalmok már a lokális centrumokba települnek.

120 Gazdasági szerepükön túl, a malmok a kultúraközvetítés, a műveltségi javak átadásának és átvételének a helyszínei. A szomszédos vagy távolabbi falvak népe a malmokban rendszeresen találkozott, ezek az alkalmak a kommunikáció sajátos lehetőségeit is megteremtették. 115 Balassa Iván 1973. 88. 116 Zm. Lt. IV-I00T/p./42. Szolgabírói jelentések. 117 Zm. Lt. Loc. 268. No. 744-745.118 Dóka Klára 1977. 110-111. 119 Balassa Iván 1973. 90. 120 1873-ban Zemplén vármegye két járásában - amelyekre az összeírás kiterjedt - 207 vízimalom, 10 szélmalom - a déli, síksági részeken -, 12 gőzmalom és 66 szárazmalom működött. Vö. Balassa Iván 1973. 91-92.