Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)
II. VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN 1. Piackörzetek átalakulása A Kárpát-medence településeinek hierarchia-rendszere a termelés és az értékesítés rendjének változásával és a városi-mezővárosi funkciók területi módosulásával az elmúlt évszázadok alatt maga is többször módosult. Városok, mezővárosok felemelkedtek, mások lesüllyedtek és elveszítették jelentőségüket, ugyanakkor a legszerencsésebb adottságú települések helyzete és fontossága változatlan maradhatott. A gazdaság térszerkezetének módosulásai mellett ebben más társadalmi tényezők, központképző funkciók is szerepet játszottak. Maga a táji munkamegosztás, a város- és vásárhálózat is változott, s a termelési szisztéma, a tevékenységi-alkalmazkodási formák változó időtartamra jelölték ki az egyes tájak és települések helyét a gazdasági kapcsolatok térszerkezetében. 30 Nem feladatom ezen a helyen a hosszú és összetett történeti folyamat globális és lokális elemzése, csupán a Bodrogköz falvainak példáján kívánom érzékeltetni a táji kapcsolatok változásait. Ehhez az elmúlt két évszázad történeti metszete szolgál lehetőségként, kétféle megfontolásból is. Részben azért, mert a 18. század utolsó harmadától a feudális gazdaság és társadalom utolsó korszakának vonatkozó tanulságai mutathatók be aránylag megbízható forrásanyag és irodalom alapján, amiből már kiviláglik a lassú paraszti polgárosodást előkészítő gazdasági és társadalmi folyamat trendje is. Másrészt ezt a hosszabb történeti kimetszést az is igazolja, hogy a vizsgált területünk kapcsolatrendszerét a 20. században már alapvetően külsődleges tényezők határozták meg, s nem a belső gazdasági-társadalmi folyamatok mozgásai. A magyarországi kereskedelem szerkezetének még a kapitalista korszakban is jellemzője maradt, hogy az eltérő adottságú tájak közvetlenül cserélték ki termeivényeiket, javaikat, s a különböző termelési kultúrájú vidékek sajátos szimbiózisban éltek egymással. A belső tagoltság különösen igaz Zemplén vármegyére: az észak-déli irányban hosszan kiterjedő közigazgatási egység alsóbb részei, Tokaj-Hegyalja területe szinte semmiben nem hasonlított a felső vidékekre, a Kárpátok előterének szubmontán térségére, más nyelvet beszélő népének életmódjára. A gazdálkodás eltérő színvonalához különböző életminőségek társultak, ami alapvetően befolyásolta a térségi kapcsolatok tartalmát, jellegét is. Természetesen a gazdasági kapcsolatok nem a vármegye határai között szerveződtek, ám a comitatus földrajzi helyzete és térkapcsolatai befolyásolták a lokális központok kialakulásának feltételeit is. Ebből a szempontból Zemplén középső és felső része erősen periférikus jellegű, s a belső piacokra is rányomja a bélyegét, hogy a térségnek nincs szabad királyi városa, s kamarai vagy földesúri mezővárosok kapják meg a lokális centrumok szerepkörét. Pontosabban a térség gazdasági-társadalmi fejlődése nem tudja kialakítani azokat a településeket, amelyek egy térségi hierarchiában meghatározó szerepkörhöz jutnának. 31 Gyengén fejlett az oppidumok hálózata is, s bár a mezővárosok a kézművesség és a kereskedelem csomópontjai a térségben már a prekapitalista kor30 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 11-44.; Gyimesi Sándor 1975.; Frisnyák Sándor 1990.; Andrásfalvy Bertalan 1978. 231-243. 31 Zemplén vármegye gazdálkodásához: Makkai László (szerk.) 1966.; Erdmann Gyula 1986. 301— 376.; Takács Péter-Udvari István 1992. Nem térek itt ki a Hegyalja mezővárosainak gazdag irodalmára, mert azok fejlődése önálló formát képvisel, s közvetlenül nem kapcsolódik vizsgált problémánkhoz.
