Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok
kodó ennél az adománynál a nemesítést kizárólagos uralkodói jogon (iuris Regii) adományozza, a birtokot viszont az arra vonatkozó eredeti földesúri tulajdonos birtokjogán (dominium nostri juris in eisdem habiti). A Saffer(Kádas)-Kovách adománylevélhez hasonló királyi donációt még egyet tudunk a 16. század második felének miskolci régiségéből. Egy 1572-es birtokbaiktatás ellentmondásából ismerjük azt az oklevelet, melyben Miksa király egregius Zalatnay Bertalannak új adomány és királyi jog címén (novae donationis et juris Regii titulis) egy kúriát ad Keresztesen, egy másikat Diósgyőrben, valamint Miskolcon a Szentgyörgyhegyen (Zentgewegyhegye) egy szőlőt és a város határában egy malmot a hozzátartozó zsellérekkel és szőlőkkel együtt (inquilinis et vineis ad idem molendinum pertinentibus). 170 Mivel a nemesi birtokjoggal felruházott ingatlanok helye (Keresztes, Diósgyőr, Miskolc) a diósgyőri koronajószág egy-egy mezővárosa, ez arra mutat, hogy Zalatnay Bertalan személyében ismét a király ill. a zálogbirtokosok szolgálatában érdemeket szerzett servitor, a vitézlő (egregius) rend tagja kapott ezúttal különleges birtokjoggal felruházott nemesi adományt. S valóban, a vármegyei jegyzőkönyvben 1575-ben úgy említik Zalatnay Bertalant, mint őfelsége harmincadosát (Bartholomaeum Zalathnay Tricesimatörem Suae Maiestatis). 171 A „királyi" adománynak, a keresztesi és diósgyőri nemesi háznak többen is ellentmondanak, a miskolci malomnak csak nemes Sándor Benedek. A malom, melyhez sző172 lők is tartoznak, nem lehet más, mint amelyről az 1563-as urbárium és a miskolciak panasza is megemlékezik, mely magszakadás miatt háramlott a várra, de a város is magáénak tartja, 3 a szőlőkkel együtt, melyeket Fánchy Borbála diósgyőri servitorainak (többek között Sándor Benedeknek) elosztogatott. 1573-ban Zalatnay Bertalan felperesként vesz részt a vármegye előtt egy perben Sándor Benedek özvegye ellen, akit emlékeztet arra, hogy néhai férje nem ősi/örökös (ti. nemesi) jogból, hanem földesúri adomány címén birtokolta a javakat: a malmot és egy miskolci kúriát (non jure haereditario possedit, sed durante beneplacito possedit). 174 A források nem teszik lehetővé a malom és a szőlők birtokjogi viszonyának feltárását, de az a tény, hogy zsellérek is tartoznak a malomhoz (valószínűleg a malmot rendben tartandó és a szőlőket művelendő), arra mutat, hogy egyházi-oltárjavadalmi birtokként veszíthette el az új vallási-egyházi szituációban régi birtokosát, hogy előbb földesúri adományból egy servitort jutalmazzon, majd királyi jogból egy állami tisztviselő: vámhivatalnok/harmincados valódi nemesi tulajdona legyen. 1573-ban már Miskolc város is perli a malom, a zsellérek és egy bizonyos szőlő miatt Zalatnay Bertalant, aki a királyhoz fordul jogorvoslatért. Az uralkodó az egri egyházi fórum elé utalja az ügyet (forum spirituálé), amely valószínűleg a nemes javára döntött, hiszen 1577-ben Zalatnay Bertalan miskolci és diósgyőri javairól végrendelkezik gyermekei javára. 176 Ezt támogatja, hogy 1598-ban a vármegyei jegyzőkönyvben a Szentgyörgyhegyen Zabary Demeter ill. a Petneházy örökösök szőlőjét Zalatnay Bertalan szőlője határolja. 177 170 OL P 108 Fasc.L. No.234. 171 BmLt 501/1 4.k. 200. 172 OL UeC 87/73 173 OL NRA 723/23 174 BmLt 501/1 4.k. 112. 175 Szendrei 1890 III. 249-150. 176 BmLt Borovszky céd./Miskolc. Jászó Act. H/49. 177 BmLt 501/1 3.k. 1598.
