Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 2. Bortermelés-bordézsma
1603) vagy rögtön a saját mértékükkel mértek, s ekkor a dézsmaj egy zekéken csak a 30 iccés egri köböl szerepel. Egyedül 1549-ben maradt meg az usualis miskolci mérték, melyet több mint 400 év elteltével magunk számítottunk át a decimatorok helyett. Két évben nem iccét, hanem a két iccét kitevő pintet használták, de ez a köblök számán nem változtat. Miskolc dézsmafizetői és bordézsmája (köbölben) 1549-1603 Év Kassai Egri Fő 1 fő átlaga (egri) 1549 2157 [1152] 405 2,74 1575 672 489 1,37 1577 1198 627 1,91 1578 1340 714 625 1,14 1579 201 446 0,45 1581 816 531 1,53 1582 1444 771 493 1,59 1583 1188 484 2,45 1594 461 246 274 0,89 1597 276 168 1,64 1599 255 234 1,08 1600 551 294 293 1,00 1603 202 108 202 0,53 A táblázat az 1580-as évekig 400-600 dézsmaadót mutat, akik átlagosn 1-2 kassai köböl (16 icce) bordézsmát adtak, vagyis 10-20 köblös termésük volt. A szőlő, késői érése miatt az igen érzékeny az időjárásra, hiszen a szeptember-októberi szüretig annyi minden történhet vele. A terméseredmények alapján rajzolt grafikon ill. a táblázatban szerepeltetett dézsmaátlag egyértelműen árulkodik, milyen volt az egyes években a termés. Az 1549-es 2,74 köblös átlagot, mint az évszázad (ismert) rekordtermését csak az 1583-as 2,45 köblös szintén kiemelkedő termés közelítheti meg. A szőlőtermés nagyfokú időjárás-érzékenységét jelzi, hogy a mezőkeresztesi csata előtti termésátlag (1594) csak a fele az 1597-ben szüretelt termés átlagának (0,89 és 1,64). A termelés viszonyainak alakulását nemcsak a dézsmaadók számának változása jelzi, hiszen az 1577-es 627 fős - különben szintén termékeny - esztendőhöz viszonyítva (átlag: 1,91 köböl), az 1597-es és 99-es év 168 és 234 dézsmaadója a termelőerők pusztulását, a termelési kedv zuhanását mutatja (14. kép). Ha Miskolc bordézsmáját összevetjük az észak-keletmagyarországi borvidékek, az eger-gyöngyösi és a hegyaljai korabeli mutatókkal, látjuk, hogy magas dézsmaadó-számát alig múlják felül a korabeli bortermelő helységek. 1549-ből ismerjük mind Miskolc, mind Heves és Külsőszolnok vármegye dézsmajegyzékét, 374 s ebben az évben csak Gyöngyösön adtak többen bordézsmát, mint Miskolcon, viszont a termésátlag jóval alatta marad a miskolciénak. 374 Bán 1988
