Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
BEVEZETŐ
In memóriám Emeriti Wellmann BEVEZETŐ 1990-ben Mályiban, a Miskolc feudalizmus kori történetéről rendezett konferencián Wellmann Imre Bél Mátyásnak a miskolci szőlőművelésről írott monográfiájára hivatkozott, aki ,jó tudósi érzékkel sorakoztatta fel a fő borvidékek sorába" Miskolcot is Tokaj, Buda, Sopron, Szentgyörgy és Bazin mellé, pedig a köztudomás szerint Miskolc nem szerepel a nagy szőlőtermesztő és bortermelő vidékek között. Hogy mégis ott a helye, a város későközépkori, kora újkori történetére vonatkozó források is egyértelműen igazolják. Ezek a források a hagyományos forrástermelő hivatalokban és joghatóságoknál készültek: a Magyar Kamara összeírás jellegű forrásai: az egyházi tized jegyzékei és a dicalis összeírások, az Urbaria et Conscriptiones fondjai, valamint a Kamara Archívumának iratai; a helyhatóságoknál: a vármegye és a város protocollumai, a város levéltárában őrzött kiváltságlevelek, a vármegyei levéltár aktaanyaga, főként a törvényszéki iratok, s egy speciális forrásanyag: Borovszky Samunak a Borsod vármegye történetéhez gyűjtött levéltári kijegyzései. A Miskolcra vonatkozó okleveles forrásokat Szendrei János gyűjtötte össze száz éve a Miskolc-monográfia Oklevéltárában, Miskolc város tanácsának 16. századi jegyzőkönyveit pedig Tóth Péter jelentette meg nyomtatásban. A könyv időhatárait is jórészt a források indokolták, hiszen Miskolc borkultúrájára a 16. századot megelőzően csak gyéren állnak okleveles források rendelkezésünkre, valamint az, hogy a 16. században az ország köztörténetében bekövetkezett tragikus fordulat: a török megjelenése ellenére sem szakadt meg mindenütt a mezővárosi fejlődés, sőt a kora újkor mezőgazdasági termékei iránti megnövekedett európai kereslet hatására újabb vidékek kapcsolódtak be az intenzív mezőgazdasági termelésbe, az országrészek, országok közötti kereskedelembe. S ezek között a vidékek között a Hegyalja mellett ott volt Miskolc és a környékbeli bortermelő falvak, mezővárosok is. Hogy a töröknek való meghódolás, a hódoltsági peremvidéki helyzet közepette is képes volt Miskolc népességének, mezővárosi kultúrájának, gazdasági erejének, kommunitásának integritását megőrizni a század folyamán, ez jórészt a várost körülölelő 14 promontoriumnak, és az azokat művelő miskolci kezeknek és emberfőknek köszönhető. Az ő emléküknek és Wellmann Imre tiszteletére ajánlom dolgozatomat.
