Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 4. Jobbágyi szőlők-miskolci polgárok

feltörésének különösen verejtékes munkáját. Még a legrégibb promontoriumon, a Szentgyörgyön is folyik a 16. század második felében új szőlő telepítése, nem egyszer a meglévő mellé hódítanak el újabb darabot a megművelésre. „1572. Veres Mihály teszen tudományt az egész tanács előtt a Szentgyörgy hegyen való szőlőjének a végin való parlagról, mert Veres Mihály tulajdon önnön két kezével építette és ültette be szőlővel kin most is szőlő vagyon." 3 7 A tanács előtti szőlőügyleteket: a szerződést, a tanácsi ítéletet megpecsétlendő, áldomás zárta a processust. Ezt az új szőlőbirtokos és az ügylet résztvevői „áldomás italkor"

338 fogyasztották együtt el. Az áldomás italán külön boráldó is volt, s a város törvénye szerint a város házánál itták az áldomást. A szerződésekről szóló levél kiadásának az áldomás megadása volt a feltétele. Az áldomás 1591-ben 20 icce volt, ezért 7 dénárt számítottak fel iccénként, vagyis a város borából ittak. 1593-ban tízen itták az áldomást. Más északkelet-magyarországi mezővárosok jogszokásához hasonlóan Miskolcon is az áldomást követő 1 év 3 nap elteltével adták ki a vételi szerződést, időt hagyva az ellenzésekre. Irtványból, szőlőből való kivetésnél az áldomás összege igen magas, 2 forint volt.

339 A vételár sokszor tartalmazta az áldomás díját, mint 1616-ban egy diósgyőri szőlő vásárlásnál, ahol a vételár 37 forint 61 dénár az „áldomással együtt, melyet mi magyar nyelven áldomáspohárnak hívunk (unacum mercipotu, quod nos ungarica lingua Aldomas pohár vocemus)".

340 Miskolcon nem találtuk nyomát a 16. században az áldomáspohár és a tudománypohár a Hegyalján jól ismert megkülönböztetésének,

341 pedig a felek itt is sokszor tesznek tudományt a tanács előtt. A szőlőbirtokot általában igen nehéz, fáradságos, nem egyszer verejtékes munkával, költséggel lehetett megszerezni, még az örökséghez való hozzájutás sem volt mindig a legegyszerűbb. Elveszíteni azonban - annál könnyebb volt. S itt nemcsak a halálra gondolunk, amely a szőlőbirtokon kívül más földi javaktól is megfosztotta a 16. század emberét is, hanem sok másra. Örökségből, mégha testamentum erősítette is az öröklési jogot, a rokonság ellenzésével forgathatták ki a birtokost, de a hatalmaskodó földesúr is megfoszthatta jobbágyát birtokától, sőt magától a szőlőtőkéktől is, amint Fánchy Borbála tette, amikor egyik jobbágya szőlejét a földből tövestől és gyökerestől kitépette, amint a miskolciak panaszolták.

342 De a kényszer is el vehette a birtokot attól, aki kénytelen volt azt áruba bocsátani szükségében, vagy adósságát nem tudván megfizetni, hitelezőjénél hagyni. Nemkülönben a város kommunitása is elbecsülhette a birtokot, ha bármilyen okból műveletlenül hagyta tulajdonosa, de ugyanezt tehette egy-egy erőszakos birtokszerző is a tanács segítségével. S akit éppen nemes jogállása akadályozott birtokának megtartásában? Vagy a hatalomváltás, a földesúr személyének, a joghatóság minőségének megváltozása, amely a könnyedén osztogatott adományokat igyekezett ismét földesúri tulajdonba vonni? A birtok megszerzése és - akár a halállal való - elvesztése a birtoklás kezdete és vége. Ami közben van, a szőlőbirtok művelése, az azzal és azzal való gazdálkodás, melynek fő célja: a bor elnyerése. 337 Uo. 66. 338 Uo. 77. 339 Uo. 99. 218. 317. 368. 387. 450. 340 OL NRA 194/5 341 Balassa 1991 51-54. 342 OL NRA 723/41