Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 4. Jobbágyi szőlők-miskolci polgárok
1575-ben a dézsmajegyzékben István deák 1 köböl négy pint borral szerepel, az 1577-es lajstromban pedig Szentgyörgyön Bornemissza István 8 egri köböl (!) 9 icce dézsmát ad, a legtöbbet az egész promontoriumon. 309 Hanvay Katalin azonban saját nevén egyik évben sem fizet tizedet. Nem tudjuk, István deák, mint régi birtokos és szomszéd ill. az oklevélben szerepelt kikötés kedvezményezettje, érvényesítette-e elővásárlási jogát. Amennyiben nem, birtokcseréjével így is nagyobb szőlőt szerzett, hiszen csak a ráfizetésért ebben az időben Miskolcon tekintélyes szőlőt lehetett venni. Az a tény, hogy apja, Bornemissza Gáspár is ugyanazon a szőlőhegyen volt dézsmaadó szőlősgazda, a család birtokkoncentrációs politikájára utal. Hogy a szőlőcsere Hanvay Katalin famíliájában családi tradíció, jelzik vejének Zsóry Mihálynak (akinek felesége Pécsi Miklós lánya) elszánt ingatlanügyei: anyósa ugyanis 1572-ben tiltakozik, hogy veje az ő akarata nélkül cserélt szőlőt Séra Tamással a Bábo310 nyibércen, majd ugyanebben az évben tiltja Zsóri Mihály szentgyörgyi szőlőcseréjét Gombos Pállal, ill. a Bábonyibércen Erdős Tamással. 311 Két különböző ingatlant is cserélhettek a miskolciak: „Borbély Mihály cserélése. 1581. Cseréltem egy parlag szőlőt egy ortványon mind búzájával Kiss Jánosnétól az Szentgyörj^y hegyen, kinek szomszédja egyfelől Imre papné, másfelől ő maga Borbély Mihály." 3 A csere alapja mindkét esetben telekállománytól független birtok: egy búzával bevetett irtvány, ill. egy parlagszőlő, amelyekre a földesúri joghatóság nem tarthat igényt. Borbély Mihály, a városi tanács tagja nemcsak szőleinek számát gyarapította a csere révén, hanem a szentgyörgyi szőlejét egy tagban is növelte. így nem csodálható, hogy az amúgy is tekintélyes szőlőbirtokra utaló dézsmáját (1578: 5 köböl, 1581: 4,5 köböl) 1583-ban még magasabbra srófolta: 8,5 köböl 2,5 pint. 313 Ebben az évben a 484 dézsmaadóból csak öten fizettek ennyit vagy többet. Sajnos a tárgyszerű, szűkszavú városkönyvi örökvallásokból nem derülnek ki azok a motívumok, melyek a birtokosokat a szőlőcserékre késztették, pedig a gazdasági, anyagi hasznon túl valószínűleg működtek családi, személyes, szociális, gazdálkodási indítékok is. A szőlő, mint jelentős vagyon képezheti adósság esetén zálog tárgyát is, amikor kölcsön fejében birtokosa leköti azt hitelezőjének. Nem ritka, hogy a kölcsönt folyósító megszerzi a birtokot, ha adósa nem tud fizetni. „1573. Nagy László vetett volt egy fót parlag szőlőt Borbély Mihálynak zálogban 3 forintban ezért hívta volt az bíró elejében, az megmondott harmad esztennapig hogy kiváltsa, és hogy Borbély Mihálynak az 3 forintot megadja. Azért az napokat Nagy László elmúlatta és az zálogot ki nem váltotta, ez okkal Borbély Mihály benne maradott az szőlőben örökös képpen". 314 1569-ben Her György mészárosmester felesége vesz fel kölcsönt Sándor Benedek diósgyőri officiálistól, ugyanis többen is foglalkoznak hitelügyletekkel a vár tisztségviselői közül. Bedegvölgyi szőlőjét köti az 50 forintos adósságban, és közben műveli is a zálogot, de ha május l-re nem fizeti meg az adósságot, Sándor Benedeké lesz a szőlő. 315 Akárcsak az adásvételnél, cserénél, az adósságban való lekötésnél sem merül ki a tanács feladata a szerződés hitelesítésében, hanem a városi ingatlanok feletti joghatóságként az ingatlan hivatalos becslését is elvégzi. Az adásvétel, zálogként való lekötés sokszor keresztezheti is egymást ugyanazon szőlőbirtok esetében. Hogy az ilyen, s ehhez hasonló ingatlanforgalmi ügyek nehéz helyzetbe hozhatták a tanácsbeli urakat döntéseik 309 OL Reg.Dec. Borsod 1575/4, 1577/5. 310 M.jk. 73. 311 Uo. 90-91. 312 Uo. 185. 313 OL Reg.Dec. Borsod 1578/5, 1581/20, 1583/19. 314 Uo. 95. 315 Uo. 3.
