Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 3. Katolikus szerzetesek-protestáns egyház

élvezhette dézsmajövedelmeit (proventus suos Décimales) két évig, mígnem az erdélyi pártütés bizonyos hívei (quosdam factioni Trassylvanicae addictos) kúriájára rátámadván mindenétől megfosztották, és Tokajba hurcolván hosszú fogságban tartották. 261 A rebel­lis tokaji kapitány, Némethy Ferenc támadása a kúriában őrzött boraitól is megfosztotta az apátot. 26 Az épület Király háza elnevezése a kamarai tulajdon emléke, 1609-ben azonban mint szomszédot említik miskolc piacán (in teatro oppidi) Pwspeökháza néven, így még jóval túl egy emberöltőn is az apát-püspök miskolci rezideálását őrizhette nevé­ben 263 ^ A tapolcai apátság birtokainak sorsa jól tükrözi egy 16. századi birtok hányattatását, de ezt a birtokot az államhatalom, a Kamara nem tudta végleg eredeti tulajdonosától el­szakítani, hiszen 1606-ban az apát visszakapta egyházi kezelésbe. Loss Imre egri püspök, aki 1634-ben tájékoztatja (Admonitio) Czeh János tapolcai apátot az apátság tizedeire vonatkozóan, ezt írja az apátsági birtokok visszakerüléséről: „Az apátság tizedét, kilen­cedét és más javadalmait (utilitates) mind a Kamara, mind Szendrő erősségének tisztvi­selői birtokolták. 1606 körül azonban a Bocskai-féle felkelés idején Habardi László, az egri egyház éneklőkanonokja az Apátságot a miskolci Mindszentek oltárjavadalmával együtt, amely a diósgyőri urak kezénél volt (una cum Altaria Sanctorum Omnium in Mis­kolz prae manibus dominorum Arcis Diósgyőr habita) valamint a béli apátsággal együtt II. Rudolf császártól, a Kamara kezéből a javadalmak összes jövedelmével együtt felsza­badította és birtokába visszavette (eliberata et reobtenta fuisset)." 264 A mindszenti ispo­tály, oltárjavadalom, zsellérsor és a tapolcai apátság joghatóságának összekapcsolódása, amely Mindszentet a 17. századtól ki is szakította Miskolc mezővárosból és az uradalom joghatósága alól, a miskolci helytörténetírás enigmatikus kérdése, amelynek megoldásá­hoz, úgy véljük, közelebb visz Habardi László birtokpolitikájának ez az eddig figyelemre nem méltatott mozzanata, amely Miskolcnak és környékének két középkori egyházi sző­lőbirtokosát is egyesítette a 17. század elején. Az ispotályok alapítványi szőlőbirtokait megszerezni nem volt rest más helység föl­desura sem a kora újkorban. A 17. század első évtizedeiben a hegyaljai Liszkán is az al­lodium gyarapításának bevett módja volt a mezőváros ispotályának és a város szőleinek megszerzése, az ispotálytól egyenesen 6 szőlőt becsültetett el a földesúr a várostól, tá­madást intézvén ezzel a város kommunitása (keőssegh) árutermelése ellen. 265 A 17. század elején a mindszenti oltár javadalmát elveszítik a diósgyőri zálogbirto­kosok, akik pedig az oltárigazgatóságok megüresedésével igyekeztek azok birtokait, jö­vedelmeit magukhoz kaparintani, s ezzel a vallásváltást a maguk hasznára fordítani. Az oltárok miskolci és más az uradalom területén lévő szőlei így lettek a csekély uradalmi allódium részei ill. a servitorok jutalmazásának elengedhetetlen eszközei. Miskolc kommunitása azonban nem nézte jó szemmel az egykori oltárjavadalmak és egyházi javak beolvadását a földesúri majorságba, hiszen nem egy birtok miskolci polgár végrendelete, adománya révén került az oltárokhoz. 1563-ban Miskolc város kérvényben könyörög uralkodójának: „a legalázatosabban kérjük Felségedtől az egyház javait (pro bonis ecclesiae), melyeket a legkülönfélébb emberek (vary et vary homines) birtokolnak jogtalanul és méltánytalanul. Közülük számosan törvénytelenül kérték ezeket Felséged­től, mint örökös nélküli javakat (in defectu seminis), ezért kegyeskedjék Felséged tekin­tetbe venni, hogy vajon hasznosabb-e, ha kliens vagy idegenek élvezik és birtokolják az egyház javait (a cliente et alienigenis bona ecclesiae consummi et possideri), mintha 261 HmLt XIII-3/C 51. Cl. III. No d/2587 262 BmLt Borovszky céd./Tapolca 1565. Jászó Manus.5/5. 263 BmLt 51/1 3.k. 833. 264 HmLt XIII-3/c Cl.III. No d/2587 265 R.Péter 1961 432-435.

Next

/
Thumbnails
Contents