Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 2. Nemes szőlők-nemesek szőlei

nálam hagyja, hogy műveltessem és hasznát vegyem, éljek belőle, én is magam arra obligáltam, hogyha Úr Isten az világból kivesz tehát mindárast de factó őkegyelmére szálljon a felül megírt 46 forintért."

232 A nemes papné, akinek fia az apjától örökölt dézsmamentes szőlő eladásával igyekszik pénzre szert tenni, saját dézsmás szőlejét sem tudja de facto elzálogosítani, mivel élete fenntartásához szüksége van az abból származó jövedelemre. Unokája, a a jeles nagyszülő nevét viselő Hevesi Mihály is fizet egy dézsmás szőlő után 1603-ban a Bedegvölgyön, ahol több mint 7 egri köböl bort termelt.

233 Hevessy Mihály özvegye 1607-ben bábonyibérci szabad szőlőjének felét (dimedietatem vineae suae liberae in promonthorio Oppidi Miskolcz Bábony Bérez vocato) 60 forintért adja el tisztelendő Makláry Demeter sajókeresztűri lelkésznek.

234 Nemesi tulajdonban van 1577-ben - egy 1581-ben zajlott vármegyei peres eljárás tanúsága szerint - az egész évszázad legértékesebb miskolci szőlője is. A per Bálay Miklós (borsodi birtokos nemes) hagyatéka körül folyik, Darvas Kristóf és Anna contra Bálay György és Ravasz Fruzsina. A nemesi javak azonban 1577-ben még Balassi Bálint és Ferenc (Valentini et Francisci Balassy) birtokában voltak. A két név és az értékes örökség arra mutat, hogy nagyságos Balassa János, a zálogbirtokos Zsigmond fivére egykori nádori donációval kapott miskolci kúriájáról, illetve már említett szőlejéről van szó, amelyek atyjuk (az egykori szolnoki várkapitány) halála után gyermekeire szálltak, akik közül Bálint, a költő és Ferenc 1577-ben bizonyosan birtokolták is. Miskolci szomszédaik és birtokhatárosaik között fölsorolják a miskolci nemesség színe-javát: Czikó Istvánt, Gombos Pált, Miskolczi Márk deákot (ti. Ambrus fivérét), Bakos Balázst, Szerafin Imrét, Lassú Antalt, de a városi elit providus képviselőit is: Zabari Demeter főbírót, Pap Istvánt, Tejfeles Gergelyt, Borbély Mihályt. Az ő jelenlétükben Balassa Bálint és Ferenc szentgyörgyi Görbeszőlőjét szüret előtti termésével együtt 300forintra értékelték a vármegyei tisztviselők.

235 A házban felvett inventáriumból is egy nagy bortermelő gazdaság képe sejlik fel, ahol csak gönci hordóból 25(!) darabot vettek leltárba. A több borsodi nemes család (Darvas, Ravasz) által perelt birtok nemcsak különlegesen nagy értékű szőleje miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert itt találtuk az egyetlen 16. századi adatot a miskolci kertiszőlők meglétére. Az alföldi tájra jellemző, a beltelek mellett vagy a település szélén, a szőlőhegyektől elválasztva telepített szőlőket a kora újkorban a Hegyalján is megtaláljuk. Fontos jellemezőjük volt, hogy nem kellett utánuk dézsmát fizetni.

23 A Balassa örökösök birtokában is volt egy ilyen szőlő, melyet 1577-ben szintén felértékeltek a vármegye kiküldöttei 35 forintra. A Sáfránykert vagy Kertszőlő nevű szőlő a város szélén feküdt (vineam Sáphrán Kert alias Kertzölö vocatam, juxta oppidum Myskoltz situatam). Kertekről máshol is van szó a korabeli ingatlanforgalomban, de sehol nem határozzák meg a kert jellegét (hogy gyümölcsös vagy kertszőlő-e). 1589-ben Miskolczi Balázs deák és fia János deák, akiknek armálisát a vármegyei protocollum szerint 1582-ben állították ki,

237 perelnek boraik elvitele miatt a diósgyőri officiálisokkal és miskolci kereskedő jobbágyokkal.

238 A per során János deák többször is hivatkozik nemesi előjogaira: „az Myskolczi byro w neky nem competens byraia, wtet szék szinen kellett vona keresni ... myre hogy w nemes ember vona". Az alperesek viszont arra hivatkoznak, hogy háza jobbágytelkcn áll és szőlője sem dézsmamentes, ahon232 BmLt 501/1 3.k. 783. 233 OL Reg.Dec. Borsod 1603/6 234 BmLt 501/1 3.k. 722. 235 BmLt 501/1 2.k. 351-352. 236 Orosz 1984 528. 237 Borovszky 1909 203. 238 BmLt 501/c XVIII. V. 28.