Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

A diósgyőri vár tisztjei, officialisai nemcsak adomány révén jutottak, szőlőhöz, ill. nemcsak dézsmamentes szőlőt birtokolhattak. Chymori Kövér Ferenc diósgyőri - később egri-provizor 1575. február 11-én Boros Tamás főbíró és a diósgyőri tanács előtt veszi meg Boda János providus polgár szőlejét, melyet a tanács a trónuson ülő Szűzanya képével, mint Diósgyőr címerével díszített pecsétjével erősít meg.

145 A mezőváros oklevelének kelte jelzi, hogy az adásvétel még a szőlőmunkák megkezdése előtt ment végbe. De nemcsak a vár közvetlen közelében, hanem Miskolcon is vesz ingatlant nemes Kövér Ferenc. 1580-ban Szentgyörgyi Jánostól veszi meg irtványát az Agazatbércen, 1569-ben pedig Madarász Demjén szőlőjét tiltja 8 forintra, valószínűleg adósság miatt. De hitelez nagyobb összegeket a miskolci kereskedőcsaládok tagjainak ill. másoknak is, van, hogy borban kapja meg az adósságot.

146 A várkatonák, officiálisok, akinek a vár védelme mellett az uradalom igazgatása, főként a dézsmaszedés is tisztük volt, az ingatlanadományok, mentességek mellett közvetlenebb módon is részesedtek a diósgyőri uradalom szőlőinek hasznából, a borból. 1563-ban 58 lovas és 22 gyalogos szolgált a várnál, 7 amikor nagyságos Balassa Farkast, a király régi hívét bízzák meg kapitánysággal, várnagysággal, a vár őrizetével (praefecturam seu capitaneatum, custodiamve). A számára adott királyi utasítás szerint a 60 lovasnak minden hónapban 4 rhénes forint zsoldot adnak ezentúl, a kapitány 40 magyar forintot kap, ezen felül asztaltartásra (ad praesustentationem mense) húsz helyi mértékű félhordó bort (vini masa media cuius modi ibi sólet viginti), 200 köböl zabot. 16 öl szénát, 12 szalonnát, egy helyi mértékű hordó ecetet és hat ökröt a konyhára. Balassa Farkas őfelsége instrukciójára válaszolva a 40 forintos várnagyi díjazást elegendőnek tartja, de kéri, hogy számára minden héten 1 hordó bort utaljanak ki, mivel ezen a helyen (in eo loco) a boroshordóba legfeljebb 7 akó fér (vas vini non ultra continetur akones Septem ad summum)

149 (5. kép). A várkapitány azonban még több bort szeretne! „Egyébként a vártiszteknek régtől fogva volt és van bizonyos jövedelmük a szőlőhegyekről begyűjtött kilencedekből és tizedekből. Kegyeskedjék Őfelsége ezt a bevált és ősi szokást megőrizni, s megparancsolni, hogy nekem mint kapitánynak, akit az alvárnagyok (castellanis) helyett is felesketnek, s mint akire, mint őrízőre rótták ki mind a vár, mind tartozékai összes gondját (cui tota cura custodienti tarn arcis quam etiam pertinentium imposita est), engedtessék ez meg." Balassa Farkas kérvényére a Kamara széljegyzetben vezette rá véleményét, amelyben azt elfogadhatatlannak (indignissime) ítélte. A kapitány a királyi megbízásira adott válasza (Replicatio) mellett a Magyar Kamara Archívumában megőriztek egy másik, valószínűleg az előzővel együtt benyújtott iratot is, amelyben a két castellanus fekteti le meglévő és megtartandónak gondolt jövedelmét.

1 0 Ebben legelőbb szüreti jövedelmüket összegzik: „Amikor az egyszer kinyomott szőlőt (uva simpliciter expressa) a szőlőhegyekről kádakban (dolys) viszik Miskolcra és Diósgyőrbe a sajtoláshoz (ad torculandum), a szőlő közepén nyílást avagy mélyedést (foramine seu concavitate) csinálnak egészen a kád aljáig, s amennyi bort vagy mustot nyernek így, azt megkapják (ti. a castellanusok) a szőlőbirtokosoktól." A hasonló rossz szokást (male consuetudo) a korabeli Tokajban is ismerik. „Dézsmáláskor a szőlőhegyekről beszállított kádakat a dézsmások átvizsgálták, és nemcsak a színmustból vették ki a földesúri kilencedet és bérelt egyházi 145 OL NRA 926/22 146 M.jk. 177. 27. 123-25. 33. 147 OL NRA 266/10 148 OL NRA 723/6 149 OL NRA 723/22 150 OL NRA 723/24