Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

Weingüter in Miskolc im 16. Jahrhundert

A miskolci Herman Ottó Múzeum az Officina Musei (Múzeumi Műhely) újabb kötete Miskolc mezőváros kora újkori históriájának fontos, s eddig a kutatás által alig vizsgált fejezetét, a 16. századi szőlőbirtoklás gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti aspektusait tárgyalja. A kora újkori Európában a mezőgazdasági termékek iránti hirtelen megnövekedett keresletre Magyarország elsősorban az élőállat és a bor kivitelével „válaszolt", miközben az országban is felszökött az élelmi cikkek ára. Ez a magyarázata, hogy a 16. században az ország köztörténetében bekövetkezett tragikus fordulat: a török megjelenése, a hódoltság terjedése ellenére sem szakadt meg mindenütt a mezővárosi fejlődés, sőt újabb vidékek kapcsolódtak be az intenzív mezőgazdasági termelésbe, az országrészek, országok közötti kereskedelembe. Ezek között a vidékek között a Hegyalja mellett ott volt Miskolc és a környékbeli mezővárosok is. Hogy a töröknek való meghódolás, a hódoltsági peremvidéki helyzet közepette is képes volt Miskolc népességének, mezővárosi kultúrájának, gazdasági erejének, kommunitásának integritását megőrzni a 16. század folyamán, ez jórészt a várost körülölelő 14 szőlőhegynek és az azokat művelő miskolci kezeknek és emberfőknek köszönhető.