Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 2. Királyi birtoklás-miskolci szőlőbirtok

nagy és officiális személye miatt is, ugyanis ugyanez a Móré Sándor Estei Hippolit egri püspök számadáskönyveinek tanúsága szerint 1508-ban kibérelte Miskolc (tizedkerületének) bortizedét 190 Ft-ért (arendavi et vendidi predictas décimas egregio viro domino Alexio More pro centum et nonaginta fl.). A diósgyőri várnagy nemcsak a földesúri kilenced, hanem az egyházi tized beszedésében is gyakorolta magát várszolgálata során és mellett, s így egyik első a forrásokban azok között a diósgyőri vártisztek között, akik a lehető legközelebbi kapcsolatba kerültek a Miskolcon termelt borral. A forrásokból nem tudjuk meg, hogy a kibérelt és valószínűleg szigorúan behajtott - hiszen várszolgálata megedzette a földesúri dézsma körüli teendőkben - bortizednek mi lett a sorsa Móré Sándor birtokában, csak feltételezhetjük, hogy áruborként bekerült az egyre intenzívebbé váló kereskedelembe. Az egyházi tized helyi adminisztrációjára a legelső kútfő az az oklevél, amelyet Anna királyné adott ki Budán 1505-ben a diósgyőri várhoz tartozó mezővárosok bírái, esküdtjei és lakosai valamint minden odatartozó falu részére.

29 Mivel Thadeus de Lardis, az Egri Püspökség kormányzója visszaélést követett el azzal, hogy a királynéi (!) kilencedekből is kikényszerítette a gabonadézsmát, a királyné elrendeli, hogy először a földesúrnak kell a kilencedet kiadni, majd a megmaradt gabonából és borból kielégíteni a főpapi tizedet (hy nonas imprimis consvetas dominis terrestribus, et de residuis hinc frugum et bladorum, vinorumque suorum partibus décimas Prelatis reddere debeant). Az egyházi dézsma beszolgáltatására vidékünkön az egyik legelső 14. századi (keltezetlen) forrás az az oklevél, melyben Mihály egri püspök utasítja Jánost és Pétert a szikszói (Sekzow) egyház papjait, hogy ne merjenek addig egyházuk híveinek szolgálni, míg azok a püspöknek járó proventusokat meg nem fizetik. A jobbágyokon ill. mezővárosi polgárokon kívül, akik szolgáltatásaikban jobbágyai maradtak földesuruknak, a várhoz tartozó birtokon éltek a pálos szerzetesek is, akiknek Mátvás kiváltságként adta, hogy Miskolcon évente 10 hordó bort szabadon árulhatnak. A miskolci szőlőtermesztő polgárok felzúdulására azonban még ugyanebben az évben visszavonta ezt a privilégiumot, hivatkozva a miskolciak részére adott azon régi királyi kiváltságokra, hogy Miskolcra senki idegen bort nem hozhat be és azt ott nem árulhatja (inter caeteras libertates dudum a praedecessoribus nostris regibus Hungáriáé et etiam a nobis ipsis concessas ut nullus omnimo hominum extraneorum vina ipsorum ad dictum oppidum inducere et ea ibidem venditione exponere possint).

32 A környék két legfontosabb szőlőbirtokos rétege: a miskolci polgárság és és a pálos rend már a 15. század második felében a bortermelés leglényegesebb előfeltétele, a piac, értékesítés területén találja egymással szembe magát. Az oklevélből kitűnik, hogy Miskolc mezőváros nem elhanyagolható lehetőséget teremtett a bor helybeli értékesítésére piaca, kocsmái révén. Mivel a bortermelő társadalmi csoportok között az uralkodó-földesúr saját rendelete visszavonásával a miskolciak javára döntött, a pálosok kiváltságának megsemmisítése közvetve a mezőváros részére nyújtott privilégiumnak tekintendő. Miskolc és a diósgyőri várhoz tartozó uradalom birtokosai, a királyok és királynék az uradalom egészét is védték az idegen bor versenyétől. Beatrix királyné 1485-ben kiadott oklevele szerint Papiai Albert diósgyőri várnagy (Albertum de Papia comitem Castri nostri Dius Giur) és Szeged polgárai között megállapodás jött létre, hogy a szegediek nem hozhatnak be a délvidéki borokból (earum regionum vina) többet a diósgyőri (!) vár28 É.Kovács 1992 294-295. 29 Wenzel 1872 72. 30 OL Dl 84246 31 Bandi 1988 577-578. 32 Szendrei 1890 III. 110.