Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés
1574-ben Zalatnay Bertalan kér borokat Kövér Ferenctől, a diósgyőri vár prefektusától. 641 A diósgyőri vár provizora és prefektusa Miskolczi Ambrus deák is, aki miskolci (és egri) szőlőbirtokosként bort ad el Bakos Balázsnak 1589-ben, 642 de fivére, Miskolczi Márk deák, terebesi majd pataki várnagy is kereskedik borral, amint Báthori István szentpéteri birtokos 1582-es vármegyei protestációjából kiderül: ha a sajószentpéteri nemesek, Császtai János, Márk deák és Mihály János a jövőben is méretnének bort a vásárok ideje alatt, Báthori István földesúri jogainak megsértésére és szabad borkereskedése ellenében, amennyiben emiatt őket valami kellemetlenség érné, magukra vessenek (quod si inposterum tempore Nundiarum vina in inuriam suam educillari fecerint, contra Oenopolium suum, si quid adversi ea in parte eis accederit, sibimet imputent). 643 A sajószentpéteri nemesek ügye azt is mutatja: a város fő birtokosának és a borkereskedelembe intenzíven bekapcsolódott helybeli nemeseknek összeütközése - nem miskolci jelenség. A helyi nemesek és a legnagyobb külkereskedelmi vállalkozást folytató főnemesek üzleti kapcsolatára egy 1590-ben indított vármegyei per vizsgálatából alkothatunk valamelyest képet. 644 1589-ben Szűz Mária születésének ünnepe táján (szeptember elején) Török István, diósgyőri zálogbirtokos prefektusa elküldte a földesúr miskolci jobbágybíráját (juratum suum judicem), Juhos Pétert Gombos István miskolci pincéjéhez. Ebben a bérelt pincében tárolták nagyságos Thököly Sebestyén áruborát (ad cellarium conductitium ubi nimirum vina Magnifici Domini Sebastiani Teökély venalia deposita fuerant). A diósgyőri prefektus (officialis et praefectus) a jobbágybírát Thököly Sebestyén faktorához, nemes Molnár Péterhez küldte, aki ekkor Gombos István pincéjében tartózkodott (ad Nobilem Petrum Molnár factorem praefati Sebastiani Teökély tunc in dicto cellario existentem), a célból, hogy Török István részére a pénzért veendő és kocsmáitatásra szánt borokat kiválasszák Vörös Jánossal, Török István jobbágyával együtt, aki természetesen szintén ott volt a pincében (ad rationem ipsius vina ad educillandum necessaria pro pretio et pecunia seligerem). Amint a földesúr megbízottja betoppant Gombos István pincéjébe, az szörnyű szitkokkal támadt reá, mondván: „Bestye Kurvaffy, lopó vag te, orv wagh?" - majd ütlegelni kezdte, amíg csak vére nem csordult. A tettlegességbe torkolló pincelátogatás nem a korabeli - a protocol!umok tanúsága szerint nem ritka - erőszakos indulatok miatt érdekes igazán, hanem, mert a pince, mintegy színpad összeterelte azon az 1590-es koraőszi napon a miskolci borforgalom összes szereplőjét: a diósgyőri vár zálogbirtokos földesurát, a nagybirtokos főurat, akinek a borkilenceden túl is szüksége van a „miskolci pénzes borra" kocsmáitatásához, a földesúri vár és uradalom prefektusát és a mezővárosi jobbágybírát, akik uruk borértékesítésének legfőbb megbízottai; a miskolci ingatlannal rendelkező mezővárosi nemest, aki pincéjét bérbe adja a nagyvállalkozó főúr számára, a vidéken felvásárolt bort tárolandó; az egyik legnagyobb 16. századi, már főrendű nagyvállalkozót és annak nemes jogállású faktorát, aki személyesen van jelen a borok vételénél, szállításánál, sőt szakértelmét még a helyi földesúr is igényli a kocsmálandó bor kiválasztásánál. Külön figyelmet érdemel Thököly Sebestyén faktorának miskolci jelenléte. Balassa Iván, a hegyaljai faktorok 18-19. századi működésének kutatója a hegyaljai szőlőkultúráról írt monográfiájában a 17. századra teszi a lengyel kereskedők faktorainak ottani mgjelenését, de utal rá, hogy korábban is voltak már a vidéken faktorok. 645 A faktor általában már a tavasz beálltával megállapodik a termelővel a várható termés felől, esetleg előleget is ad rá, s a szüret után perfektuálja a vásárlást. De vehet bort helyi kereskedők641 BmLt 501/1 4.k. 92. 642 BmLt 501/b XI. I. 106 643 BmLt 501/1 2.k. 90. 644BmLt 501/1 3.k. 420-422 645 Balassa 1991 622.
