Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 2. Királyi birtoklás-miskolci szőlőbirtok

Benedictus similiter Mathe fratres^) kölcsönösen eladják egymásnak miskolci és a szomszédos görömbölyi ingatlanokat. Mivel az eladásnál (dédissent, tradidissent) nem szerepel vételár, okunk van feltételezni, hogy inkább csere útján cserélnek gazdát az ingatlanok. A Máthé testvérek miskolci piacon lévő házuk (domus in theatro nostri oppidi) negyedrészét, és az Ágazat szőlőhegyen ill. a Szent György-hegyen két szőlőt (duas vineas unam in promonthorio Agazath alteram in monte Sancti Georgii) adnak Erzsébetnek, nemkülönben egy fél hordó bort, egy ökröt és egy köböl gabonát, valamint a ház összes háztartási eszközét (omnia clenodia). Ezek a háztartási eszközök a férjéről maradtak az özvegyre, vagyis az oklevél nemcsak cserét, hanem birtokosztályt is rögzít a mezőváros polgárai között, még ha nem nevezi is annak. így az özvegy férjének, Balázs Máténak nevét (Mathei Balas) joggal javíthatjuk Máthé Balázsra, aki valószínűleg a fivérek fivére lehetett. Az özvegy cserébe (e converso) görömbölyi javait adja: két szőlejét a Lengyelszó-hegyen és Tapolcaszeg nevezetűt (duas vineas in monte Lengelzo unam, alteram verő nomine Tapocazeegh), valamint egy irtvány nevű újtelepítésű szőlőt a Lengyelszón (unum novaié vulgo yrtouan in Lengelzo habitam). Itt sem hiányzik az ingatlanvagyon fontos tartozéka: a ház. Máthé Balázsné örökölt görömbölyi házát (unam domum heraedetiriam in possesione Gherembel) adja Máthé Pálnak és Benedeknek, akik Skolasztikus és Benedek nevű rokonaikat (vice et nominibus omnium cognatorum, videlicet etiam Benedicti, Scholastici et caeterorum suorum) is képviselik. A bizonyosan nemességen kívüli jogállású (providi) Máthé család ingatlanain keresztül felsejlik egy vagyonos, Miskolc piacterén házzal bíró, Miskolcon és a környékbeli szőlőtermő falvakban egyszerre több szőlőbirtokon is gazdálkodó, a szőlőket határozott birtokpolitikával adó-vevő-cserélő mezővárosi réteg, amely a birtokos nemesekhez hasonlóan intézi ingatlanügyeit, de nem a vármegyei, hanem a saját jogi fórumán: a város kommunitása előtt. A város tisztségviselői és a többi polgárok okleveléből ismerünk egy másik későközépkori szőlő-adásvételt is 1501-ből. A hártyán, rányomott pecséttel kiadott oklevélben Bak Imre lánya, özvegy Bedra (Beedra-Bedura) Tamásné hat és fél forintért adja el bábonyibérci (Babomberch) irtványát (extirpationem) Bak Dénesnek. A nevek arra mutatnak, hogy az örökölhető szőlőbirtokot családon belül is adhatják adásvétellel tovább, az ár alacsony volta pedig az adásvétel tárgyát képező irtvány csekély értékére mutat. A miskolci oklevelekből kitűnik, hogy a 14. század közepén a város központjából kiemelkedő hegy, a Szentgyörgy napsütötte oldalain már összefüggő szőlőművelés folyt, s az 1400-as évek végén a város ellenkező oldala felett húzódó Ágazaton és Bábonyibércen szőlőbirtokok során folyt a művelés, melyeket irtvánnyal növelnek a miskolciak. A miskolci szőlőhegyek említésének ismeretében már nem csodálkozhatunk, hogy a város történetében fordulatot jelentő 1364-es birtokcsere után egy évvel kiadott oklevél (1365) mennyire fontosnak tartja a miskolci szőlők után járó földesúri járadékot. Miután a király, az új birtokos megengedte, hogy a miskolci szőlők hegyvámja Szécsi Miklós bánnál, az előző földesúrnál maradjon, egy évre rá visszavonja ezt az ítéletet, és a hegyvám ügyét a főurak döntésére bízza (excepto tributo montano, quod in monte dictae possessionis Miskolc ipsum contingere dignoscetur, cujus tributi factum in manus baronum commiserunt).

20 A hegyvám a földesurat illető, a szőlőtermés után járó feudális járadék, melyet - jelentős értékénél fogva - mind a régi, mind az új birtokos meg kívánt tartani illetve szerezni. 18 OL Dl 107807 Bristow gyűjtemény. Köszönettel tartozom Tóth Péternek, hogy Bristow gyűjtemény korai miskolci okleveleire felhívta a figyelmemet 19 Szendrei 1890 III. 131. 20 Uo. 59.