Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 3. Kocsmák és kocsmái tatás

földesurak jövő Szentgyörgy napkor a diósgyőri urak kocsmáitatásának szokott rendin és idejekor a magok házak és udvarokból czégéreket akarnak kitenni s a borokat az alatt áruitatni."

542 Ha cégér alatti árulásra a 16. századból még nincs is adatunk, a jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a ház és telek szabadsága, dézsmamentessége szorosan összefüggött az ott folytatott kocsmáitatás szabadságával, amely sokszor a dézsmamentességnél is nagyobb anyagi előnyökhöz juttatta birtokosát. A kúria, a nemesi privilégiummal felruházott ház, az eximált telek, mint láttuk, a pálos és tapolcai kolostoroknak is lehetővé tette a különféle jogokon megszerzett boraik eredményes árulását. A pálos rend birtokaival együtt a „barátok házát" is a zálogbirtokosok zálogbérletébe juttatta, ezzel az egyik legnagyobb forgalmú miskolci boráruló hely került földesúri rendelkezés alá. A tapolcai apátság háza, amely a pálosokéval együtt szerepel a 17 óvárosi nemesi ház között az urbáriumban (1563), miután az 1570-es évektől a Kamara (ill. a szendrői vár) tulajdonába ment át a 17. század elejéig, az új birtokos, a Szepesi Kamara céljait szolgálta. 1633-ban az egy miskolci tanúvallatás során így emlékeznek a házban folyt borárulásra: Kérdés: „Az Miskolczy keő házatt kit király házának is hínak, tudgyake minemű szabadsággal való ház voltt, eleitül fogvan és regenten haborgatake az Diós Győri Urak vagy az bor arultatasban vagy egyéb dolgokban? Válaszok: soha nem háborgatták ... tudom, hogy szabados volt ... az elöt senki nem 543 hatalmaskodott rayta ... mind eltigh szabados volt, Bortis árultanak benne." 1626-ban a diósgyőri vár és uradalom akkori urai, a Nyáry testvérek (István, Miklós és Haller Györgyné Borbála) panaszolják a vármegyénél, hogy „vitezleő Egry István uram a Miskolcz várassában az piaczon leveő király alias Püspeök házánál korczmát áruitat az eő Nagyságok korczmája ellen, holott soha ennek előtte annal az háználl az Urak korczmája ellen Szent Giörgy napiatul fogva Szent Miháli napigh korczmát nem árultanak".

544 A püspök/király házánál Miskolc főutcáján mindig a soros tulajdonos tartott kocsmát, de a ház kiváltsága nem vonatkozhatott az egész évi kocsmáitatásra, hiszen a tavaszi-nyári időszakot a földesurak kívánták maguknak megtartani. Az apátság házának mindenkori tulajdonosai viszont ragaszkodtak a kúria mentességével összefüggő szabad borkiméréshez, így tiltakozhattak az 1570-es években a Szepesi Kamara tisztviselői Borsod vármegyénél, hogy nem engedik meg nekik az apátság házában kocsmái tatást (protestatur Senyey in persona Camerariorum Scepuensium: Quod vinum educillare non permittunt in Domo Abbatiae, in Miskoltz, et petit: quod amplius ne fiat).

545 Bár a kocsmáitatás végső soron a bor eladását vagyis kereskedelmi forgalmát célozta, az értékesítésnek azonban ez sajátos, feudális módja volt, megkülönböztetendő a kereskedelem más, szabad formáitól. Fügedi Erik szerint: „a földesúri kocsmáitatás, a borkimérés minden esetben sokkal nagyobb hasznot biztosított, mint a bor eladásának más formái. Rezsiköltsége csupán a tárolás és kezelés, a kimérés a falusi bíró dolga volt. A nagyobb készletet felhalmozó földesúr ily módon egy személyben kiskereskedő is volt, és a jobbágyoktól behajtott bor egy részét saját jobbágyinak a nagy- és kiskereskedőt, ill. a termelőt együttesen megillető haszonnal adta el. Fennmaradt számadásaink egyöntetűen azt mutatják, hogy a kimérés mindig sokkal nagyobb haszonnal járt, mint az eladás."

54 A kocsmáitatás csak Szent György és Szent Mihály napja között volt földesúri jog, a gazdasági év hátralévő részén a város kommunitása és lakosai osztoztak. A miskolciak 542 BmLt 501/1 4.k. 483. 543 HmLt XIII-3/c 51. Cl.III.TTT No d/2587 544 BmLt 501/a. IV. 733. 545 BmLt 501/1 4.k. 77 546 Fügedi 1972 85.