Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 3. Kocsmák és kocsmái tatás

mérték volt a leggyakoribb (35%).

510 A „fél bor, félhordó" természetesen ennek felét jelenthette. A szőlő-bor forgalmánál a bor mértékei mellett a kor embere valószínűleg ismerte a szőlőbirtok nagyságának becslésére használt mértéket is, de erre a korabeli területmértékre csak egyetlen adatot sikerült találnunk. Az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones fondjában őrzik azt a sine dato vagyonleltárt, amely valószínűleg 1570-80 körül keletkezett vitézlő Zalatnay Bertalan javairól. 11 Zalatnay Bertalannak, a király harmincadosának, aki uralkodói adomány folytán malommal és szőlőkkel bírt Miskolcon, a vagyonleltár szerint Miskolc és Diósgyőri promontoriumán 4 közepes nagyságú szőleje van, melyeknek művelését egy nap alatt 150 ember végezheti el, és egy évben bő termés esetén 50 hordó bort terem, a szőlők becsértéke: 600 forint (Vineae quattuor in promonthorio oppidi Myskolcz et Dyösgyeőr habitae, mediocrem habentes magnitudinem, quarum culturam uno die opera centum et quinquaginta hominum absolvi potest. Ac in spatio unius anni cum abunde proferunt fructus proveniunt vini vasa quinquaginta, quae aesimatione pecuniali valere flor. sex centum id est R.600.). A közepes méretű szőlők (melyek egyike a szentgyörgyi szőlő) átlagos ára 200 forint, amelynél alig van értékesebb szőlő a korabeli Miskolcon, igaz Zalatnay Bertalan deák szőlője dézsmementes, így tulajdonos a termésnek nem 80%-át, hanem a teljes mennyiséget megtarthatta. A 150 emberkapáló nagyságú szőlőterületből egy szőlőre kb. 40 kapás nagyság jut, vagyis egy 40 kapás nagyságú, 200 forint értékű szőlőbirtok 12-13-hordó bort termett, így egy kapás nagyságú nemesi szőlő kb. 1/3 hordó terméssel 50 forint átlagértékű volt. Mivel más területmérték hiányzik, hogy összevethetnénk ezzel az adattal, és a hordómérték sem ismeretes, a birtokösszeírás egyedül a kapásnak, mint területmértéknek a 16. századi használatát dokumentálhatja. 3. Kocsmák és kocsmáitatás A megtermelt, járadékként kapott, vásárolt, esetleg hatalmaskodással vagy egyéb úton megszerzett bor a tulajonosának, a saját fogyasztást nem tekintve, csak az értékesítés után hozott hasznot. A szabad kereskedelem viszonyait megelőzően, a föld földesúri tulajdonának időszakában a termelvények eladásának lehetőségeit is részben a jobbágy-földesúri viszony szabályozta. A bor értékesítésének a földesúri birtokjogból következő intézménye az educillatio, a kocsmáitatás volt, amely a gazdasági év bizonyos periódusában a földesúr (más időszakában a jobbágy) kizárólagos jogává tette a földesúr joghatósága alatt álló helységekben a bor eladását, kimérését. Ezt a földesúr és jobbágyai közötti megegyezésen alapuló boreladási rendszert általában az urbáriumban is lefektették. Miskolc első ur512 báriuma (1563) nem tartalmazza ezt a szerződést, sőt az 1595 körüli, tanúvallatásban 513 előadott urbárium sem. " Annál gyakrabban hivatkoznak rá a kamarai utasítások a vár rövid kamarai kezelése alatt (1563-64). A királyi biztosok jelentésükben tudatják az uralkodóval a Balassa-féle zálogbirtoklás alatt kialakult gyakorlatot: „Hogy a borok kocsmáitatásában Balassa Zsigmond és felesége milyen rendet követett, alaposan megvizsgáltuk: úgy mondják minden egyes évben Szent György vértanú ünnepétől kezdve egészen Szent 510 Kovács 1975 6-7. 511 OL UeC 115/77 512 OL UeC 87/73 513 OL UeC 106/75